A "fear of missing out" (FOMO) vezérelte videójáték-vásárlás. Szerintem elképesztően sokan vesznek meg játékokat csak azért, mert épp felkapottak, miközben valójában alig játszanak velük, vagy egyáltalán nem, mert egyszerűen nem nekik való az adott játék.

Erre szerintem tökéletes példa az Elden Ring. Nem akarom vitatni, hogy jó játék-e vagy sem, biztos vagyok benne, hogy az, és azok a YouTuberek, streamerek, véleményformálók, akik istenítik, valószínűleg nem véletlenül teszik. De ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek való. Nekem például nem az. Gyakran Dark Souls-like játékként emlegetik, és ezzel egyet is értek. Játszottam az első Dark Souls-szal, és személy szerint nem jött be. Azóta tudom, hogy az ilyen típusú játékokat jobb kerülöm. Ettől még nem lesz rossz játék, egyszerűen csak nem nekem szól.

Ezért tudatosan figyelek arra, hogy bármennyire is hiteles és lelkes véleményt hallok valakitől, akinek adok a szavára, mindig mérlegelek: vajon nekem való-e az adott játék? Ha nem, akkor nem veszem meg, bármennyire is dicsérik.

És ez csak egy példa a sok közül. Rengeteg olyan játék van, ami objektíven jó, de az emberek nem tudják igazán élvezni őket, mert nem illenek hozzájuk. Mégis megveszik, mert mindenki erről beszél, mindenki játszik vele, és nem akarnak kimaradni. Ugyanez a logika működik akkor is, amikor egy baráti társaságban mindenki dohányzik, te meg nem, de végül rágyújtasz, mert nem akarsz kimaradni, miközben teljesen rendben van az is, ha egyszerűen nem dohányzol.