Ez a kedvenc témám, nem bírom ki, h ne kommenteljek. Pár évvel ezelőtt kellett keresnem, hasonlóan értelmes tulajokkal találkoztam én is. Volt egy házaspár, akik egy órán keresztül mutatták be a 40 nm-es lakást, részletesen kitérve minden “okos” megoldásra amit kialakítottak. A végén rendesen kikérdeztek, hogy milyen módon lehetne még szerintem javítani a lakáson. Amikor oda került a szó, hogy mikor lehet pontosan költözni, mikor döntik el hogy kinek adják ki, közölték, hogy igazából már aznap délelőtt írtak valakivel szerződést, csak kíváncsiak voltak rá, hogy jónak tartom-e a lakást. Wtf??? Volt akit az időpont előtt 30 perccel felhívtam, hogy egyeztessem a címet (csak az utca volt megadva a hirdetésben, házszám nem), mire közölte, hogy ja, már kiadta másnak, ne menjek. Persze, biztos vagyok benne, hogy sok emberrel beszélt és sokan kértek időpontot, de azt gondolom hogy az lenne a minimum, hogy legalább egy SMS-t küld, ha már nem aktuális. Természetesen elnézést sem kért. Volt olyan lakás, amit nem kevesebb, mint háromszor mentem el megnézni, egyszer ingatlanossal, majd kétszer a tulajokkal is. Minden szuperül ment, nagyon kedvesek voltak a tulajok és az ingatlanos is, első perctől kezdve azonos hullámhosszon voltunk, imádtam volna a lakást is stb. Szóban megállapodtunk, az ingatlanosnak kellett volna emailt írnia a részletekkel, hogy mikor vár a közjegyzőnél engem és a tulajokat. Majd 2-3 nap múlva hív az ingatlanos hölgy, hogy ne haragudjak, a tulajok rájöttek, hogy ők mégsem tudják elképzelni, hogy más éljen az ő lakásukban, ezért visszamondták az egészet. Ebben az esetben legalább az ingatlanos elnézést kért… Később ahova beköltöztem a tulaj eleinte teljesen normálisnak tűnt, de ott is sikerült egy olyan embert kifognom, akinek sajátos nézőpontja volt arról, hogy hogyan kell kiadni egy lakást… :D Sajnos ismerősöktől hasonló sztorikat hallok. Egészen elképesztő, hogy mennyire hiányzik ebből a társadalomból az albérlet kultúrája, még a fővárosban is.