Még csokker, 13 éves frusztrált autistaként mentem először edzőterembe és egyszer az öltözőben egyedül voltam, amikor találtam egy frissen felbontott, de szemmel láthatóan már használt szappant. Valami márkásabb szappan volt, amúgy elég jó illattal és a kilencvenes évek elején jártunk, én meg arra lettem nevelve, hogy élelmes gyerek legyek - vagyis volt egyfajta nyomás rajtam, ugye egy csóró pedagógus családból jöttem és körülöttem bontakozott ki a fiatal magyar vadkapitalizmus, szóval némi morfondírozás után szépen visszahajtogattam rá a csomagolást, amiben volt, és elvittem magammal. :D

Aztán már út közben a villamoson elkezdtem gondolkodni rajta, hogy mi a faszért vittem magammal egy szappant amivel előttem valaki a seggét meg a tökét moshatta, meg eleve, pár száz forintot érhet az egész, de az adott helyzetben egyszerűe nem nem tudtam mást csinálni. Ahhoz túl autista voltam, hogy szóljak a recepción, hogy hé, valaki itt felejtette a szappanját, izé, tegyétek félre neki hátha keresi legközelebb. Vagy eleve csak ott kellett volna hagyni. Rém hülye szitu volt az egész. A ház előtt nyilván bebasztam a kukába.

Hasonlóan kellemetlen helyzethez vezetett ugyanezekben a hetekben, mikor a recis csaj nem figyelt oda és véletlenül a női öltözőbe adott szekrénykulcsot. Ez abból derült ki, hogy az adott számú szekrény nem volt megtalálható a férfi öltözőben. Pár perces merengés után azért mertem szólni neki és adott egy másikat, pedig annak idején komoly kihívást jelentett nőkkel kommunikálni, pláne, hogy már akkor is ilyen seggen feszülős dolgokat viseltek, főleg nyáron, amikor járni kezdtem terembe.

Ami eleve faszság volt az egész, csak azért került rá sor, mert azelőtt soha semmit nem sportoltam, meg azóta sem, és apám kitalálta hogy akkor menjek gyúrni. Pár évig időnként járogattam is de később már nem találtam értékes szappanokat.