Nálunk majdnem minden megosztva történik, hol így hol úgy, de azért van 1-2 dolog, ami inkább fix.

Egy átlagos hétköznap két gyerekkel:

• Nagyobbik kelt engem reggel rendszerint ébresztő előtt, együtt összekészülünk, elviszem óvodába
• Addig a kisebbik vagy elvan feleségemmel, vagy még alszanak (ha éjjel menni kellett érte)
• A kisebb reggelijét van, hogy én dobom össze, van, hogy feleségem
• Napközben én dolgozom, feleségem van a kicsivel, mikor mit csinálnak. Általában ő főz ebédet is
• Délután, ha jó idő van, akkor elsétál a kicsivel sokszor az óvodába, ha van időm csatlakozok, ha rossz, akkor meg elugrom kocsival. Ez is sokmindentől függ l.
• Munka után általában bekapcsolódom a családi létbe, de sokmindentől függ, hogy ki viszi inkább ezt: van, hogy boltba megyünk, akkor megy mindenki, van hogy kreatívkodás van, ha ez festés, gyurmázás, azt feleségem imádja, ha rajzolás, vagy valami logikai feladatokat oldalunk meg, azt inkább én. Van, hogy társasozunk, mikor ki. A kicsi van, hogy beszáll, van, hogy külön vagyunk vele. Fáradt napon azért előkerül sajnos a digitális babysitter is egy kis mancsőrjárat, vagy Dóra formájában. Ha ilyenkor feleségem elvonul egy időre pl. kreatívkodni, akkor így, de ha nekem esne jól egy fürdés akkor úgy vagyunk, megoldjuk.
• Vacsora szintén mikor hogyan
• Fürdetés az én privilégiumom
• Altatás 50-50, azt semelyikünk sem szereti, de általában aki altat, az addig pihenhet, amíg a másik mesét olvas
• Házimunka is felosztva, vannak közös dolgok, vannak kevésbé (pl. főzni 95%-ban feleségem, de kukát 100%-ban én viszem le és én porszívózok)
• Éjjel a kicsire feleségem kel mindig (sajnos nincsenek jó melleim, meg egyébként nem is kelek fel sokszor a sírásra😅), viszont a nagyobb már mindig engem kelt, ha kel, és sajnos szokott azért 

Szoktam használni a "besegít" kifejezést és már volt, hogy meg is kaptam, hogy ez nem segítség kellene, hogy legyen. Azt gondolom viszont, hogy ez inkább csak egy nyelvi dolog, napközben ő van a kicsivel és mivel én ehhez csatlakozom be, emiatt is könnyebb ezt használni. Azt gondolom, hogy a munkaidőn túli időben a teljes megosztás a helyes és szerintem így is tesszük.

Most ráadásul kivételes időszak van, várjuk a harmadikat és megviseli a feleségem nagyon a terhesség, így én csinálom a főzést, háztartás 90%-át, altatást, és mindent, amit általában szoktam, emellett igyekszem őt is segíteni/ápolni. Ő most annyit tud csak, hogy napközben a kicsire odafigyel, vagy ha valami miatt el kell tűnnöm nagyon rövid időre. De ezt tudjuk, hogy egy átmeneti időszak, akkor is, ha mindannyiunkak nagyon fárasztó most, nem tart örökké, a vége pedig nagyon jó lesz. Egyébként is jó érzés tudni, hogy ha kell, képes vagyok teljesen egyedül is végezni a munkám, emellett szinten tudom tartani a háztartást, figyelni, ellátni a gyerekeket (és még heti 2 edzés is belefér 😁)