Mostanság nagyon hiányzik a 2018-2022 közötti időszak ( a COVID ellenére is). Mindig is egy visszahúzódó, magamnak való, otthonülős fiatal voltam, és volt idő, amikor annyira előjött az emberiszonyom és a szociális szorongásom, hogy az utcára is alig mertem kimenni. De a fent említett időszakban sokkal jobban kinyíltam, leküzdöttem a félelmeimet, tettem szert új barátokra, kialakult egy személyiségem, sokkal kimozdulósabb lettem, és a hab a tortán az volt, hogy összejöttem egy lánnyal az egyetem utolsó félévekor, akibe nagyon bele is szerettem (ez volt 2022 tavasza). Egy nagyon jó nyár után ősszel egy csapásra minden megváltozott, az életem kis híján összedőlt, a kapcsolat pedig hamar véget ért mindössze fél év után, ami miatt azóta is hibáztatom magam. A fent említett időszak még mindig hiányzik, ekkor éreztem azt, hogy haladok valahová, vannak céljaim és terveim, azóta viszont csak sodródok az árral, motiválatlan lettem, és újra előjött belőlem az, hogy nem akarok elmenni sehová, leginkább csak otthon ülnék. Természetesen most is történnek velem jó dolgok, de azt az időszakot semmi nem tudja visszaadni, sokkal több életkedv volt bennem akkor, mint most.

Hasonló időszakok: - 2014 végétől 2016 végéig, amikor egyedül éreztem magam, végre sikerült igaz barátokra lelnem - 2004 és 2010 között: a legkorábbi emlékeim 2004-ből vannak, innentől kezdődően ez az időszak az ártatlan és a gondatlan gyerekkor miatt hiányzik.