Anyám egyszer csak teljsen megváltozott, elkezdte ezt a hergelést és primitív tagadást, arrogáns feleselgetést csinálni apámmal, akit ez rohadtul nem hatott meg, szerette volna helyrehozni a kapcsolatukat. Anyám már tanyértörésig ment és rajött, hogy nem ér el szart se apámnál, így a válás mellett döntött. Nem telt bele sok idő, talált is magának olyat, aki hajlandó asszisztálni, ehhez a dinamikához, egy agresszív alkeszt, aki rajtam és öcsemen is sokszor fizikai bántalmazás útján töltött ki anyám iránti haragját. Én majdnem megkéseltem, akkor rendőrök vitték el, volt távolságtartási, elköltöztem. Nem sokkal később újra összejöttek. Bár, nem költöztek már össze, de gyanítom, hogy a párkapcsolati dinamika ugyanez. Vannak nők, akik valamiért -nem tudom, mert nagyapám sose bántotta anyámat, se a nagymutert, tudomásom szerint- erre vágynak. Azt tudom, hogy nagyanyámnak volt egy toxic viselkedése anyám felé, lehet, hogy az durvább volt, mint amennyit én tudok. Oka van, az biztos, de, hogy mi gyerekek mit tehetünk ellene.... semmit. Szeretjük a szüleinket és a legtöbb, amit adhatunk, hogy hálával, tisztelettel és alázattal, de szükség szerinti távolságból tartjuk a kapcsolatot.