Kb 20 évvel ezelőtt az akkori legjobb barátnőmmel és egy szomszédjával együtt bandáztunk a városban, majd elköszöntünk egymástól és mindenki haza indult. 15 perc múlva csörgött a mobilom, (épp a lépcsőház ajtó előtt állva) hogy siessek vissza a városba, mert a barátnőm rosszul lett és összeesett, most tér magához és segítsek haza vinni. Gyorsan visszarohantam a megbeszélt helyre a villamosmegállóba, de nem volt ott senki. Amikor hívtam őket egyik sem vette fel… a közeli utcákat bejárva kerestem, hogy hol lehetnek, mikor előjöttek hangosan rajtam nevetve egy szemben lévő utcából és közölték, hogy boldog április elsejét. Én meg ott álltam lefagyva. Mondták, hogy nagyon jót nevettek, hogy aggódva járkálok fél órán keresztül a környéken, mert ők mind e közbe követtek. Csak könnyes szemmel felszálltam a villamosra és hazamentem, anyámtól meg hallgathattam, hogy miért nem értem haza a megbeszélt időre. Azóta utálom az április elsejét és minden ehhez kapcsolódó viccet.