Kicsit off, de, ha én összeszedem a csigákat és odadobom a tyúkoknak, mert különben leeszik a veteményt, akkor rossz ember vagyok?

Egyébként nem lehet egy-egy gyerekkori kedves, cuki cselekedetből megmondani, hogy milyen ember lesz valakiből, mert azok nem fedik le az egyén teljes történetét. A fejlődés és az élet során számos tapasztalat ér minket, különbőző emberekkel találkozunk, különbőző helyzetekben találjuk magunkat, eltanulunk hasznos és káros szokásokat stb. Ráadásul nincs olyan ember aki kizárólag csak jó vagy csak rossz cselekedeteket tesz. A csigát a cuki kisgyerek felnőttként más állatokkal élve megetetheti és fordítva, gonosz Pistikéből, aki kisgyerekként kitépte a cserebogarak szányát, felnőttként lehet egy végtelenül jámbor, kedves ember.

Másik dolog, hogy a jó és a rossz emberi koncepciók, elvont fogalmak, az emberek azért találták ki, hogy keretet, szabályrendszert adjanak a viselkedésüknek. Régen jó volt az, aki szó nélkül feláldozta embertársát (akár gyereket is) az isteneknek. Egyes törzsekben jó az a kamasz fiú, aki úgy esik át a felnőtté válási szertartáson, hogy felnőtt férfiak análisan közösülnek vele, van olyan sziget, ahol minden évben tömegesen ölik a bálnákat, hogy ezzel jót cselekedjen, mások az őserdőket pusztítják szántóföldért, hogy a családjukat el tudják tartani, az úttesten csigákat átsegítő gyereküket etetni tudják. Kiből lesz akkor jó ember?