Milyen kötődésed van a nemzeti ünnepekhez?

Nekem vannak (voltak) Trianonban elcsatolt rokonaim és a családom anyagi helyzete is sokat romlott miatta, ez nem egy olyan dolog, amire nap mint nap gondolnék. 1956-ban apai nagyapám tanár volt, őt sokkal jobban izgatta a rá bízott gyerekek biztonsága, apai nagyapámat pedig a saját családja biztonsága, mint a randalírozás, néha viszont bevallom, kicsit sajnálom, hogy nem emigráltak egy jobb országba. Nem éltek nyomorúságos életet és én sem élek kifejezetten nyomorúságos életet, szóval megértem miért nem volt kedvük mindent eldobni, amit addig fölépítettek. Úgy gondolom, hogy fontosak ezeknek az ünnepeknek a valódi mondanivalói. Szerintem példamutató azoknak az embereknek a bátrosága és elszántsága, akik 1848-ban vagy 1956-ban harcba szálltak a szabadságért és egy jobb országért. Nem volt mindegyikük jó ember. Voltak közöttük hivatásos bajkeverők, szarháziak, bűnözők szép számban. Vannak árnyoldalai minden történelmi eseménynek, a kristálytiszta propagandisztikus kép egy hazugság. De az az eszme, az a vágy, az a felelősségvállalás és kockázat, amit sokan vállaltak becsülendő, tisztelendő és követendő. Én nem vagyok egy gyökértelen sehonnai ember, akinek minden mindegy és csak teng-leng a nagyvilágban, mert nincs semmi öntudata az éppen aktuális népszerű kultúrharcos véleményen kívül és bárhova odacsapódik. Akaratomon kívül ide születtem, itt kell helytállnom. Többezer éve él itt a családom egy része. Találtak már régészek távoli rokont a kelta korból Győrnél, szarmatákat és avarokat 30 kilométerre onnan, ahol a családom most is él, és a honfoglalók vére is itt csörgedezik bennem. Én elfogadhatatlannak találom, hogy pont *nekem* kellene megtagadnom a lakhelyemet, a hazámat, a mára kialakult kultúrámat, nyelvemet egy rakás kapzsi, korrupt, gonosz szarházi miatt, akik el akarják pusztítani az országomat. Nem, takarodjanak ők, takarodjon a Fidesz, én nem fogom miattuk megtagadni önmagam. Nem nemzeti színbe öltözve lengetem a zászlót és szavalok verseket ezeken a napokon, mert a mindennapi élet és a munka fostengere eláraszt annyi mindennel, hogy nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy politikai pártok vérszegény rendezvényeire fecséreljem az időmet, vagy napi 6 órát csak utazással csesszek el hasonlóan fogatlan és vérszegény pesti tüntetésekre. Ezek az események és az üzenetük, örökségük számomra nem csak március 15-én, vagy október 23-án léteznek, hanem minden nap igazságért kiáltanak. Szóval március 15-e kapcsán én egy beteljesületlen ígéretet, egy eltékozolt örökséget érzet. Egyedül senki nem megy semmire, mert elviszi a rendőr, de mindannyiunkat nem tudnák elvinni, mindannyiunkkal nem tudnának mit kezdeni, ha igazságot és tisztességet követelnénk.