Nálunk én voltam 2 gyerekkel. 1 év randizás után lett az első találkozó összehozva a gyerekekkel, rá egy fél évre költözött hozzánk. Mindent úgy, hogy úgy is ismerték már a mostmár férjemet régebbről. Nálam kardinális kérdés volt a gyerekek lelkivilága a válástól kezdve az új partnerig, nagyon figyeltem arra, hogy ne csináljak még több kárt. Voltunk anno párterápián, majd válás után egyedül pszichológusnál és ha nem is végig, de sokat egyeztettem vele, hogy jól csinálom-e. Így, hogy nem lett elkapkodva semmi, szerintem nagyon flottul ment az elejétől kezdve. Biztos nehezebb lett volna, ha az ő oldaláról is van gyerek, esetleg egy kártékony exfeleség. Ha nem akarja valaki felvállalni a kapcsolatát, az azért nagyon sokat elmond a szándékokról, arról, hogy esetleg nem tud túllépni a múlton. Gyerekre hivatkozni nem ér akkor sem, ha tönkrement házasságban van valaki, meg akkor sem, amikor az új kapcsolatot kell felvállalni. Szerintem. A gyerekek nem hülyék, szépen bele tudnak simulni az új szituációkba. Ha nincs nehezítő körülmény (áskálódó exek pl.) akkor sok beszélgetéssel, sok közös programmal szépen lehet irányítani az egészet. Nem mondom, hogy kis meló összehangolni sok embert, akiknek rajtam kívül semmi közük egymáshoz, de idővel ezen lehet változtatni. Nálunk a gyerekek is elfogadták az új férjemet, a közös gyereket testvérükként szeretik és már a kicsit is vittem le a volt férjem családjához amikor a nagyok ott voltak. Szépen összebarátkozott mindenki, nincs köpködés.