A szocializmusban lehetett hazavinni dolgokat a munkahelyekről?

Ezt aláírom, egy kis óvodai konyhán dolgoztam tálalóként, az ételt szállították készen, mivel ott ahol készült túlfőztek, ezért sokszor odaküldték a világ összes kajáját is a 20 gyerekre, illetve nem tudom hogy számoltak, de egy gyerekre a cukoradag annyi volt, hogy instant diabétesz volna belőle idővel, ha én azt adagra kiadom nekik (sajnos én nagyon cukrosan eszek/iszok, szóval ha már én mondom az tényleg durva). Oda akarok kitérni, hogy ami megmaradt, és nyilván sokszor megmaradt... azt az óvónők úgy pakolták be, mintha kötelező lett volna, én nem szerettem vinni semmit, már csak azért is meg néha legszívesebben kidobtam volna az egészet úgy, ahogy volt... de ugye sokszor ragaszkodtak hozzá, hogy adjam ki, de nekem annyira nem tetszett a rizsben a random zacskódarab és akkor ez volt a lightos dolog... Néha elvittem én is 1-2 dolgot (1 doboz májkrém, 1 kiló cukorra gondoljatok évi pár alkalommal, ebben az esetben), szimplán azért, hogy ne menjenek nekem, mert sajnos ha valaki nem bűntárs azt elkezdik terrorizálni ugyebár, ha pedig túl sokat visz valaki akkor is. Bár ezeknek a zöme kidobásra került volna egyébként... emiatt úgy nem haragudtam rájuk, viszont mikor a dajkapajtás ellopta a sajtot mikor én elmentem onnét (kis idővel ugye azelőtt, hogy felkeltek a gyerekek kitálaltam a kaját fedett dobozokban, aztán mentem a dolgomra másmerre), na azzal nagyon felidegesítettek... nyilván én voltam a bűnös hogy biztos én vittem el/dobtam ki, konkrétan még a kukát is feltúrták. Előbb vágtam volna le a kezemet mintsem a gyerekek elől elvigyem...a dajkát meg, hát ismertük... ha nagyon kellett neki, vitte.