Nem ismerlek és pszichológus sem vagyok, hogy így véleményt alkossak, szóval elhiszem ha ezt mondod. Magamból indultam ki.

Kb. 20 éves koromban iszonyatosan féltem attól, hogy a barátnőm "talál" valami, vagy "valaki" jobbat és akkor én már nem fogok kelleni, nem lesz rám szükség. Nálam ezt a rossz önbecsülés okozta. Próbáltam megfosztani az élményektől, falat építeni köré és izgultam, hogy mi lesz, amikor észreveszi, hogy itt bizony nagyobb a világ.

Ma már nagyon máshogy gondolkodom, pedig sokkal nem lettem idősebb azóta. Szerintem akkor van értéke a kapcsolatomnak, ha a párom tisztában van a lehetőségeivel és ezeknek tudatában választ engem. Én sem azért választom őt, mert nem lenne más, hanem azért, mert őt szeretném. Kifejezetten fontos lett nekem mostanra, hogy ez a másik oldalról is így legyen.