Bennem több kérdés is felmerült. Milyen szakpárod van? A szakos óráid nem mennek vagy a pedagógiai tárgyak? (Vagy egyik sem?) Rövid gyakorlaton voltál már? Hogy érezted magad tanítás közben? (Szerintem fontos az is, milyen tanárnál voltál, a mentortanárok sem mind emberségesek, ezt tapasztalatból tudom!) Hogyan gondolkodsz a tanításról, mi az ideális tanárképed? Miért akartál eredetileg tanárnak menni és még mindig fontosnak tartod-e azokat az értékeket, amik miatt emellett döntöttél? (Úgy érzed, nem felelsz meg a saját elvárásaidnak vagy inkább arról van szó, hogy már nem hiszel abban, amit csinálni akarsz?) Ezekre persze nem feltétlenül kell itt válaszolnom (bár egy része jobban megvilágítaná a kérdést), de a döntés előtt érdemes átgondolni. Ha arról van szó, hogy fontosak neked azok az értékek, amik miatt jelentkeztél tanárszakra, jól érzed magad a diákok közt, vannak/lennének céljaid a tanítással kapcsolatban, akkor szerintem érdemes folytatni az egyetemet és dolgozni azon, hogy az egyetemi képzéshez szükséges tanulást (és az aziránti ellenszenvet) ne keverd össze azzal, amiről a tanítás szól és hogy a magaddal szembeni elvárásaid (tanárként) reálisak, megvalósíthatóak legyenek, ne hagyd, hogy az egyetemi kudarcaid befolyásolják azt, ahogyan te magadra tekintesz. (Lényeges, hogy bár egy tanár legyen szakmailag felkészült, nemcsak abból áll a pedagógiai munka, hogy mindent tudok a szaktárgyaimról, hanem arról is, ahogyan azt átadom, ahogyan a diákokkal bánok.) Ha viszont magától a tanári hivatástól távolodtál el, már nem látod az értelmét, nincsenek ebben ambícióid, rosszul érzed magad tanórai közegben, akkor a váltást/az egyetem abbahagyását javasolnám, mert akkor ha esetleg az oktatásban kötsz ki, nem fog jó kisülni. Persze a tanárszakot elvégezheted úgy is, hogy nem akarsz tanár lenni, de szerintem ebben az esetben még nagyobb szenvedés lenne a gyakorlat. Egyébként én alapvetően azt gondolom, hogy a tanuláshoz való hozzáállás nem befolyásolja a tanár szemszögéből a tanítást, mert meglehetősen kevés az alkalom, amikor a tanár a saját dolgairól beszél a diákoknak (én lepődtem meg a legjobban, mikor megtudtam, hogy a volt tanáraim egyébként nem feltétlenül eminens tanulói voltak, sőt!), kivéve akkor, ha a tanár hangoztatja, hogy "tanulni felesleges". Szóval azért mert te szenvedtél a tanulással, nem mindig voltál motivált, nem azt jelenti, hogy ne lehetnél jó pedagógus sok más szempontból. (Illetve ha látod, hogy a szaktárgyi tudásod nem megfelelő, akkor még mindig lehet azon változtatni, javítani - nemcsak az egyetem keretein belül.)