Kicsit hosszú lesz bocsi. 20-25 év között vagyok. 8 hónapja költöztem egy másik országba. A munkahelyem ahol most vagyok majdnem 3 hónap alatt sikerült találnom. Most vagyok a 4. Hónapban itt és alapvetően nagyon jó munkahely szeretem csinálni a munkát is.

A cég úgy néz ki, hogy van több csoport külön termekben,minden csoportban 3-4 ember és minden csoportnak van egy csoportvezetője. A cégnél Én vagyok az egyetlen magyar nincsen semmilyen más nemzetiségű ember csak Én és Ők.

Az ok amiért írok az az, hogy nemes egyszerűséggel gyűlölnek. A munkámat jól végzem, ha néha elrontok valamit(gyártás) akkor ki kell javítani, mindenki szokta elrontani mégis ha Én rontom el akkor az kivan emelve, ki van rakva középre meg kell nézni, nem köszönnek napokig, nem néznek rám, nem figyelnek ha szólok. Ha valamiben nem vagyok biztos és megkérdezem akkor mérgesek. 2x már sírtam is előttük, nem akartam de egyszerűen nem tudtam visszatartani.

Amikor a csoportvezető nincs ott akkor a többiek jól viszonyulnak hozzám szóval valószínűleg onnan indul az egész. A főnök kedves, meg lehet, hogy le is lehetne ülni beszélni vele, de lehet hogy rosszul sül el és az én 4 hónapos karrierem, magyar szavam állna az állampolgáréval szemben.

Nagyon elvagyok keseredve, tényleg szeretem ezt a munkahelyet, nagyon hálás voltam, hogy felvettek. Nem vagyok közel a családhoz, nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem a munkám. Itt a környéken nem is igazán van sok lehetőség dolgozni. Nem fogják fel hogy ezzel a terrorral a jövőmet, a jelenlegi biztonságomat, a megélhetésemet fenyegetik. Mindegyik ilyen korombeli, viszonylag fiatal egyed, és elég hangulatemberek, az egyik pillanatban jópofiznak a másikban meg a fent leírtak vannak.

Nem igazán beszélgetek, de ők se egymással. Nem vagyok bunkó, nincsenek szar poénjaim meg se szólalok egész nap igazából, próbálom magam meghúzni.

Kezd már ez az egész rámenni a mindennapokra, szomorúnak érzem magam, semmihez nincs kedvem. Délután hazaérek és 3-4 órákat alszok. Pénteken azon rettegek, hogy hétfőn be kell menni megint. Elég precíz vagyok alapjáraton de ahogy “benyomotítanak” egyre többet hibázok, minden kiesik a kezemből, nekimegyek mindennek, máskor sosem voltam topa.

A kérdés: hogyan éljem túl ezt az időszakot? El fog múlni, mert nem vagyok még itt elég ideje?