Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mert elég sok ellentétes dolgot lát és tapasztal az ember. Egyrészt tényleg vannak elképesztően unalmas, befásult emberek, ők hajlamosak megbélyegezni bármit és bármit, ami az ő normalitásukon kívül esik, és be akarnak korlátozni másokat, de én nem gondolom azt, hogy ők a társadalom vagy a mindennapi élet hangos, vagy releváns részei lennének a legtöbb esetben, tehát nem kell őket annyira komolyan venni. Meg van ennek az ellentéte is, akik meg nagyon izzadtságszagúan próbálják tolni azt, hogy ők márpedig mennyire különcök, egyediek és furcsák és pont ettől lesznek tucatemberek, ezek láttán meg csak a fejemet fogom.

Meg hát a furcsa és furcsa között is van különbség. Az ilyenekről, hogy "magadban beszélsz" nekem az önmagával vitatkozó és hevesen káromkodó bolond öregasszonyok jutnak eszembe, a nagyon specifikus, elborult témákról beszélő emberekről inkább valami droid debil alak, akinek szimplán nincsen szociális érzéke, aki pedig túl sokat oszt meg magáról, azt meg valószínűleg otthon a szülei nem engedték meg érzelmileg kibontakozni és nem hagyták beszélni. A föltűnő, kifejező öltözködés meg valakinek jól áll, valakinél tényleg egyedi, a többség viszont ezzel is a tucatember benyomását kelti bennem, mert meglátom és eszembe jut 100 másik pontosan hasonló külsejű ember. Most akkor lehet én leszek a befásult unalmas alak, de szerintem nem lesz a szó jó értelmébe véve különc és furcsa valaki azért, mert nincs szociális intelligenciája és kellő önkontrollja, vagy mert fölült egy a mainstreamtől akár kicsit is eltérő divathullámra.

Valamiben mindannyian különcök vagyunk akár jó, akár rossz értelemben, rengeteg dologban viszont nem. 100 dolgot tudnék mondani magamról, amit kamaszkoromtól a mai napig a saját különcségem bizonyítékának éltem meg, erre 100 ember tudna válaszolni, hogy ők ugyanezt csinálják, ugyanígy gondolják és vegyes lenne a fölhozatal, hogy ezért kit bélyegez különcnek a környezete és kit nem. Utána 100 dolgot tudnék fölsorolni amiben szerintem teljesen beleillek a mainstreambe és egyáltalán nem különc dolog, erre ugyanúgy tudna 100 ember reagálni, hogy ők sosem csináltak ilyet és nekik ez fura.

Szerintem nem a "furcsaságot" kell fölvállalnod, hanem magadat kell elfogadnod és vállalnod. Mások visszajelzéseiből időnként éreztem és érzem, hogy különc vagyok, de én sosem határoztam meg magam furcsaként és sosem csináltam valamit csak azért, hogy furcsa, különc, más legyek. Én összhangban vagyok magammal, fölvállalom az érdeklődési köreim, de nem próbálom előadni azt sem, hogy én ettől több, jobb, érdekesebb lennék másoknál, mert hűű de fura és elvarázsolt vagyok, nem. Érdekel, ami érdekel, élvezem, amit élvezek, megvan a helye és ideje annak, hogy ezeket a dolgokat megossza az ember másokkal, úgy öltözködöm, ahogy nekem tetszik, ha ez egybevág az aktuális divattal, akkor egybevág, ha nem, nem,, nem kell ekkora feneket keríteni az egésznek.