Bár lányokat kérdezel, 37 éves férfiként én is írok egy kommentet, mert fontosnak tartom a témát. Én is a személyes közeledésben/nyitásban hiszek, úgyhogy csak bátorítani tudlak, hogy továbbra is így ismerkedj. Ne csak szórakozóhelyen (sőt, az sokszor csalódást okoz), hanem a való élet minden területén, ha látsz nőt, akiben megfog valami (nem csak külsőleg).

Én úgy vettem észre, hogy annak ellenére is, ha elutasítottak, értékelték, hogy odamentem hozzájuk. A leszólítás ennyire ritka manapság?

30-on felüli nők szokásos szófordulata, hogy "Hol vannak az igazi férfiak, akik odajönnek hozzám/ akivel összeütköznek a bevásárlókocsijaink és megszólítanak, randira hívnak?", de még nekik is szokatlan lett az élő interakció. 25 alatti fiatal nők meg szerintem hírből sem ismerik ezt, mert belenőttek a telefonos világba, nagyrészt Facebookon/ Instán likeolgatás megy, vagy írnak a Pesten láttalak csoportba, vagy crush-ok vannak, Tinder/ Bumble társkeresőn lógnak... Mégis, ahogy tapasztaltad, ha zavarba is jönnek, de értékelik, hogy odamentél hozzájuk. És talán pár ilyen megszólítós alkalom után meglátják, hogy ez így sokkal célravezetőbb és izgalmasabb, mint társkeresőn húzogatni az adatlapokat.

Persze lehet sok kifogást emelni e módi ellen, pl. munka után fáradt vagyok, ciki a villamoson megszólítás (amúgy tényleg jobb leszállni, ha megtehető), de ezek csak a társadalom belénk plántált felesleges illedelmességi szabályai.

Ha férfi részről bizonytalannak érzi magát valaki, mit-hogyan mondjon, milyen testbeszédet alkalmazzon, idővel ez javulni fog, és az a fellépésén is meglátszik. ("Brit tudósok kimutatták", hogy a testbeszéd kb. 80%-ot számít, a többi a hanghordozás és a kimondott szavak.) Női részről: minél több élő közeledést tapasztal, annál lazábban tud pozitív választ adni vagy kulturáltan elutasítani.

Hajrá! Szeretkezz, ne telefonozz, végképp ne háborúzz!