A legjobbra nagyon sok jelöltem van, és rengeteget tudnék magammal veszekedni azon, hogy melyik is az. Viszont a legrosszabbra kettő jelöltem is van – bár szerintem annyira rosszak, hogy már jók.

Az egyik Viola Zoltántól A kétlyukú férfi. Nagyon nehéz leírni, hogy mi is ez a könyv: képzeld el a Star Wars-t végtelen mennyiségű LSD-vel megfűszerezve, egy rendkívül meleg, de még mindig a closetben élő férfival, akinek a legvadabb skizofrén rohamai vannak. A könyv szörnyű, de egy olyan ember fejében utazhatsz, akit elképzelni sem tudsz, annyira szélsőséges.

A másik egy nagyon nehéz olvasmány, ehhez képest a Szilmarilokat olvasni felüdülés: A Pickle for the Knowing Ones Timothy Dextertől, ami a saját önéletrajzi könyve. Timothy Dexter egy igazán érdekes figura – kicsit úgy képzeld el, mintha a WallStreetBets subreddit edgy skizo tartalmát tisztára desztillálnád, és megsóznád egy adag 1800-as évekkel. A helyesírás az egész könyvben nem létező fogalom, de nagyon súlyosan: borzasztóan nehéz olvasni, és az egész elképesztően unhinged. Fura módon mégis sokat eladott belőle, hiába húzták le, és készült belőle egy második kiadás is. Ebben a kiadásban Timothy egy kiegészítést adott hozzá, ami gyakorlatilag mindenféle írásjelet tartalmazott – pontokat, felkiáltójeleket, vesszőket, aposztrófokat –, azzal a kijelentéssel, szószerint így írva: "I put in A Nuf here and thay may peper and solt it as they plese." Magyarul: Mindenki oda rakja, ahova akarja.

Ha ez nem zseniális, akkor nem tudom, mi az.