Gyerekkoromban azt hittem, hogy össze tudok menni manó méretűre. Az egyik kedvenc mesém a Nils Holgersson csodálatos utazása volt, amiben Nils összement, mert elvarázsolta egy manó, vagy valami ilyesmi. Mese után teljesen komolyan vettem a dolgot, előkészítettem mindent, összeszedtem némi kenyeret meg a hűtőből szedtem ki hidegkaját, ott szorongattam a kedvenc plüssnyuszimat, hogy velem együtt menjen össze manó méretűre, és még a papucsaimat is gondosan felhúztam, nehogy csak zokniban változzak át. Ezt egy csomószor eljátszottam, anyámék már szerintem azt hitték, hogy teljesen begyagyultam, mert nem válaszoltam nekik semmire, hogy miért állok az ablak előtt teljes harci díszben, felöltözve, kajával. Egy idő után persze leesett, hogy nem fogok átváltozni és abbahagytam a hülyeségemet, de addig komolyan azt hittem, hogy képes vagyok rá. Szerintem anyámék nem kicsit könnyebbültek meg.