Mi volt a legnagyobb hazugságod, amit elhittek neked?

[-]

Same_Mortgage_2309@reddit

7 évesen suliban bepisiltem( pottyantós wc volt és sosem akartam arra menni, tartogattam hazáig) , már elmentek a többiek, de meg kellett várjam anyát az udvaron míg értem jött. Jött egy idősebb csaj és csúfolt, hogy bepisiltem. Majd mondtam neki, hogy Amerikából kaptam a nadrágot az uncsimtól és ez sosem szárad meg, ilyen a design-ja. Aztán tapogatta, hogy milyen vagány, neki is kell. 😎

SorryPlantain6344@reddit

A nagyszüleim vigyáztak rám es az öcsémre. Én rettenetesen unatkoztam. Mama főzött a konyhába, nagyapanák meg lent a kertben tevékenykedett. Az öcsém rácsodálkozott egy pohár vízre az asztalon mert buborékos volt és én beetettem hogy az patkánymérges víz, ne is érjen hozzá. Nemsokra rá, beleittam és eljátszottam hogy fuldoklok tőle.

Én randiztam egy lánnyal és utána egy estén volt egy egy éjszakás kalandom egy másikkal.

kamillaenci@reddit

Egyszer hetedikben nem volt időm készülni egy kémia témazáróra. Soha nem puskáztam azelőtt és én voltam az egyetlen, aki ötös tanuló volt kémiából, de a szükség nagy úr. Éppen hetes is voltam, a jelentés után visszasétáltam az asztalomhoz és a szándékosan nyitvahagyott táskámban néztem a szándékosan előlhagyott papírt dolgozat írás közben. Ofc lebuktam, a tanárnő közölte, hogy elveszi a dolgozatot, mert puskázok és egyest ad. Azt hazudtam, hogy amikor kimentem jelenteni, akkor felrúgtam a táskát és csak helyre akartam rakni. Kötötte az ebet a karóhoz, de én is, úgyhogy kivonultam a teremből és rávágtam az ajtót. Később ezt a drámai kirohanásomat az osztályfőnök bevonásával és intővel akarta megjutalmazni, de addigra egy nagyon hihető áldozati pózt vettem fel és az előbb említett hazugságot előadtam neki is a kémia tanár jelenlétében. Végül belegázlángoltam őket abba is, hogy az egyetlen ötös tanulóként ugye nem gondolják komolyan, hogy eddig süllyednék!? Végül a hisztirohamért elnézést kellett kérnem, de se intőt se egyest nem kaptam és a kémia tanárnak bocsánatot kellett kérnie tőlem, amiért hamisan megvádolt. Good times.

[-]

Alternative-Mango-52@reddit

Nekem szinten kémia órai (rendszeres) hazugágom volt egész iskolás pályafutásom alatt. A mi tanáruk minden órán kikérdezte a házi feladatot, amire ugyanúgy lehetett jegyeket kapni mint dolgozatra. Egyest is, mert szerinte aki olyan hülye, hogy nem jön rá, hogy a házi az osztály kollektív dolga, az megérdemli. Én hat évig (utolsó két évben is jártam órára, mert ezzel akartam foglalkozni) egyszer sem írtam házit, csak fejből mondtam a feladatok megoldásait, ha rám került a sor. Egészen addig nem buktam le vele, amíg unokaöcséméktől, aki szintén ugyanahhoz a tanárhoz került, be nem szedték a munkafüzet osztály szinten, a tanár meg meglátta az én nevemet ráírva. A srác az enyémet használta, mert maradt ugyanaz a tankönyv, és minek neki saját, ha az enyém vadonat új, egyszer sem volt nyitva.

[-]

Ikhtionikos@reddit

Magyarórán jártam egyszer hasonlóan. A tanárnő az aznap felvett anyagból következő órára kért egy irdatlan házit. Pl képzeld, h ha nem olvastad nyári olvasmányként, 2 napod van megírni a Bűn és bűnhödés összefoglalóját vagy Raskolnyikov jellemzését. Matek-infó osztályban én voltam az egyetlen könymoly és irodalom olimpikon, de dög voltam bármennyit is írni. A házi feladatos napon teljesen váratlanul engem szólított fel. Felállok, nyitom a füzetet, és kezdem olvasni az üres lapot. Nem Dostojevszkij volt aznap a téma szerencsére, hanem Mikszáth, de azért csak nem olyan könnyű felolvasni a semmit. Vesztemre, a padtársam dőlt ki a padból a fulladt nevetéstől, a többiek is végigsustorogták, hogy igazából nincs házim. A zümzögésre a tanárnő is felfigyelt, s az előadásom végén elkérte a füzetet. Lapozta amíg lapozta, majd mikor meggyőződött, hogy a házim valóban láthatatlan tintával van írva, nekiállt ő is fél percig lelkiismeretesen olvasni az üres lapot, majd megadta a tízest. Ja, Erdélyben történt ez, már lassan 20 éve

[-]

VastSuggestion1341@reddit

Én ezt matek házival csináltam. Ha rákérdeztek, akkor ugyan megmondtam, hogy nincs kész, de ha ez a kérdés elmaradt, és csak kihívtak, hogy mutassam meg a táblánál a megoldást, akkor ott helyben levezettem az egyenletet.

Volt gondolkodási idő is bőven, hiszen elméletben a füzetemből kellett volna másolnom a kész cuccot, szóval csak még gyanúsabb lett volna, ha nem nézegetek bele, vagy rontok el néha egy-egy sort. :D

Egy-két év után összerakta a képet a tanárnő, hogy amúgy sosem csinálok házit. Amúgy jó ember volt, miután pár alkalom után látta, hogy az egyesek beírogatása erre semmilyen javító hatással nincs, én azt vettem észre, hogy csendben abbahagyta az írogatásukat.

[-]

beruon@reddit

Pfuuu háziknál én hamar rájöttem hogy csomó tanárt csak az érdekli hogy megvan e a házi... hogy jó e azt nem ellenőrzik. Szóval házijaim 90%-a óra előtt készült random számok (matek, fizika, kémia), vagy félig stimmelő szavak (minden más) leírásával. Soha nem volt belőle bajom, kitűnő érettségim lett...

[-]

Alternative-Mango-52@reddit

Nekem egyedül az angoltanárom volt ilyen. De vele megbeszéltem, hogy egyszerűen minden házi hiányáért beírom magamnak a naplóba a szükséges büntetést fél évre előre, mert lássuk be, tudok angolul, ez egy nemzetközi iskola. Meg én ugyan nem fogok óra előtt a kedvenc pihenőidőmben ezzel szórakozni. Amíg minden dolgozatom 90% felett volt, addig átmentem.

[-]

pablohun2@reddit

Hasonló sztori. Közép utolsó évében már az érettségire ment a felkészítés és a tanár nagyon szerette ha a jövőnkről beszélünk neki, miután elmondtam a jövőképemet kitalált nekem egy másikat "ami jobban illene hozzám" és hogy ezt mondjam el neki stb. Itt valami makacssag miatt összevesztünk és a jegyeim úgy néztek ki, hogy minden héten volt bent egy 1es meg egy 5os. 5osre érettségiztem(bánom, hogy nem emelt lett, abban az évben rohadt könnyű is volt) és a bizonyítvány is 5os volt.

Picit érzésre jó páran kihasználták nálunk a rendszert és párszor kamuztak, hogy pl. egy kötélmászást vagy egy magasugrást megússzanak.

[-]

InsideStrength6372@reddit

Nyilván nem szentek a lányok sem. Sokan kihasználták ebben biztos vagyok. Ellenben abban is, hogy inkább ez, (tehát inkább ússza meg a lógos mint szenvedjen a becsületes) mint amikor a férfi tanár közli, hogy ilyen nincs tudja ő hogy működik ez a biológia. Nálunk egy év úszás óra volt. Ahol nem kellett szabályos időközönként úszni. Ő felírta az első piros hetet szeptemberben aztán júniusig kiszámolta ki mikor nem kell, hogy megjelenjen. Pont nem érdekelte, hogy ez még egy felnőttnél is egyénibb nem egy tinédzsernél. Ő szerinte sztár volt kb. Mert nem kell így eljönni az uszodáig sem és végigülni az órát hanem mehettünk haza óra után.

[-]

Martin35700@reddit

Ilyenkor orvoshoz nem tud fordulni az akinél ez a helyzet áll fent és a tanár ezt a szar rendszert használja? Orvosi igazolással a tanár se tudna mit kezdeni.

[-]

InsideStrength6372@reddit

Nem kellett ku

[-]

Head_Employment4869@reddit

Lanyok nalunk nem csinaltak semmit a tesiorakon, mert mondtak, hogy ok konditermezni akarnak. Kaptak kulcsot, elmentek a suli edzotermebe, a tanar meg vagy minket fiukat nyuzott vagy bent ult az irodajaban. Egyszer en is lementem a lanyokkal, a konditermezes nekik az volt, hogy lent leultek korbe es beszelgettek meg pletykaltak :D

Tök jó, hogy neked a botlábúságod ellenére ilyen élményeid voltak foci terén.

Akkor elmeséltem én is, csak hogy egy másfajta nézőpont is képviselve legyen:

Eleve mindig is utáltam a focit, sosem értettem, miért szeretik mások, nyilván balfasz is voltam benne. Cserébe az osztály fiútagjai mind véresszájú önjelölt focitehetségek voltak, másról sem volt szó soha, nyilván minden tesióra is ezzel telt, hogy fociztunk.

Na ez úgy nézett ki, hogy a legügyesebb srácok összeálltak és bucira vertek minket minden egyes tesiórán. Nyilván egy idő után már ez önmagában nekik sem volt kielégítő élmény, ezért aztán úgy módosultak a "szabályok", hogy az ellenséges csapat célja nem az volt, hogy elverjen minket fociban, hanem hogy minél több olyan fizikai sérülést okozzanak nekünk, amiért nem vehetik elő őket, hiszen "balesetek" történnek sport közben.

Egy idő után gyomorgörcsöm volt már a tesióra előtti szünetben is.

Figyi, én felnőtt fejjel szerettem meg a sportot, magamtól, ahogy felfedeztem benne az élvezetet. Suliban én voltam a kövér gyerek a kapuban. Mondjuk nem azért, mert kövér voltam, hanem mert reflexeim szarok voltak és mindenkinek a lábát rúgtam véletlen a labda helyett, de a bikázó profi focista osztálytársaimra meg csak én mertem kijönni, a többiek elhajoltak, ha a Márkó jött kapura a labdával.

Na de a tesi felmentés azért volt jó, mert a foci az kurvára csak néha volt, általában az a felmérés baszás volt, gimnasztikával, meg minden szirszarral. Engem járattal sportolni, na most gimnasztika, meg bordás fal, na abból pont szar voltam. Ezért utáltam a tesit. Ha foci volt, az jó volt, és magamtól maradtam sokszor én is, amikor elkértük a tesitermet floorballozni. De a tesi óra maga szar volt.

[-]

Sopi1987@reddit

Nálunk úgy nézett ki, hogy futottunk egy kört az udvaron. Utána megint egy kör futás és utána minden tesi órán +1 kör. Annyira nem volt vicces amikor már 10-nél jártunk. Ha fociztunk akkor volt 2-3 fiú akik annyira önzően játszottak , hogy csak ők játszottak és soha nem paszoltak. Gyülöltem mint a szart a tesit a középsuliban!

[-]

Head_Employment4869@reddit

Szerintem erosen tanar es osztalyfuggo a dolog. Nalunk jo volt az osztalykozosseg es huztuk egymast tesioran. A tanar minket fiukat szopatott 3.5 evig, rengetegszer mentunk el 40-45 percet futni, a setalasert fekvotamasz volt a jutalom amikor beertunk. Ezeket az orakat utaltam, de egyebkent igy felnott fejjel latom, miert fontos mar elso osztalytol kezdve a tesiora.

[-]

97Rick@reddit

Mondjuk aki bevezette a reggeli tesit annak megbasznám a mocskos kurva anyját.

[-]

Prudent-Action2678@reddit

Errol valamiert a konyakos sztori jut eszembe :)

"Szóba kerül Szabó Dénes is. Aki egykor konyakot tartott az íróasztalfiókjában, ám észrevette, hogy egyre fogy, ezért megjelölte, éppen mennyi van benne. Másnap egy cédula volt mellette: – Tanár úr, ne jelölje meg, kár lenne vizezni."

Hetedikes korom körül eljött a nyári tánc tábor ideje. Az már a sokadik volt és azután is jártam, nagyon szerettem, de abban az évben valamiért szorongtam az óráktól. Más volt a helyszín, sok volt az idegen velünk egykorú, vegyítettek minket és emiatt nagyon nem éreztem jól magam. Csak az egyéb programokon. Kitaláltam hogy kifordult(?) a térdem, vagy meghúzódott vagy valami ilyesmi. Bicegtem egy kicsit meg felpolcoltam egy székre, és megúsztam az egészet. Már nem emlékszem ott megvizsgáltak e, gondolom ha igen bekamuztam hogy fáj😅

Bár nem hazugság, inkább egy aljas de annál eszesebb csíny is feltört bennem most.

Még nem voltak okostelefonok akkoriban, ezért ha volt valami közelgő érdekesség, azt úgy beszéltük meg egymás között egy-egy unalmasabb órán, hogy kitéptük a lapot a füzet végéből, ráírtuk az üzenetet, összehajtottuk és szóltunk az előttünk/mellettünk/mögöttünk ülőnek: - Add tovább a Tibikének!

Mindig lebukásra voltunk ítélve, viszont az irodalom tanárnőnek annyira kíváncsi természet adatott meg, hogy minden áron el akarta olvasni a levél tartalmát. Nem volt a szokásos: - Sanyika, olvasdd csak fel hangosan, hadd tudjuk meg mi is! Neeem-nem. Ő privátban, magának, mint pletykát, meg akarta tudni mit üzengetünk.

Tekert egyet az agyam, megszívatom.

Következő hétfő, első óra irodalom. Szokásos csend, fegyelem, ebből pedig én látványosan kilógtam szánt szándékkal. Fogtam a füzetet, lap kitépve a lehető legnagyobb hangerővel. Elkezdtem írni rá, közben nyaltam a szám szélét, halkan, de hallhatóan felnevettem. Nézelődtem körbe, kuncogtam és csak írtam és írtam.

Tanárnőnek leesett a tantusz, valami sztori van leírva a lapra ismét és neki ezt meg kell szerezni minden áron. - Sanyika!(én álnéven ugye) - Igen tanárnő?! - Azonnal add ide azt a papírlapot amin ennyire dolgozol!

Na, nem kellett több, hevesen nemlegesen bólogatva felálltam és remegve kidobtam a szemetesbe inkább. Folytatódott az óra ahogy szokott, kicsengettek, mindenki távozott a teremből. Lent futkostunk az udvaron amikor elkezdett a fülem tengelyén a fejem megindulni egy bizonyos irányba, mivel az igazgató úr kapaszkodott bele, egészen az irodájáig rángatva. Ott várt az irodalom tanárnő az előtte összegyűrt, kukába kidobott papírommal a kezében.

Ezen a papírlapon pedig az állt szép nagy betűkkel: “Tudtam tanárnő, hogy maga annyira kíváncsi, hogy ki fogja kukázni ezt a lapot.”

Covid alatt történt, hogy fél évre Münchenbe készültem (11-es voltam akkor), és csak az indulás előtt egy héttel jutott eszembe, hogy lejárt a személyim. Sebaj, gondoltam, irány a kormányablak. Odaérek, minden oké, kérdezik, hogy van-e jogsim. Mondom, persze, hogy van. Erre az ügyintéző lelkesen közli, hogy nagyszerű, akkor nem kell ideiglenes személyi, mert a jogsit elfogadják. Mondom neki, hogy „figyelj, adjunk ki egy ideiglenest, mert 5 nap múlva indulok Münchenbe, és ha nem jön meg időben a személyi, az szopó”. Erre a kis geci rám kacsint, és ennyit mond: „Akkor imádkozz, hogy kijuss.”

Na, két nap múlva, idegből visszamentem, és improvizáltam egy sztorit. Azt kamuztam, hogy érettségizek informatikából (???), és muszáj az a személyi, mert be kell diktálnom az adataimat. Erre behívnak valami tárgyalóterembe, leültetnek, kérdezgetnek mindenről, és felhívják a gimi igazgatóhelyettesét, hogy “itt egy lány, és mi lenne, ha elnéznék neki, hogy nincs személyije”. Ezen a ponton totál leizzadtam.

[-]

ElvenEnchilada@reddit

Munkahelyen volt egy kolléganő akivel nagyon jóban voltunk, a vőlegénye el is nevezett minket munkahelyi férj és feleségnek, de ezt igazából csak mi hárman használtuk. Oda került a mostani párom, [én vettem fel, akkor még ismeretlenül] és vele is jóban lettünk egy idő után - tartva a távolságot, mert akkor én voltam a vezetője is. De valahogy kicsúszott előtte, hogy a Szilvi[nyílvánvaló álnév] a munkahelyi feleségem, ő pedig nem tudta, hogy ezt nem használjuk mások előtt. Szóval egyszer elejtette az egész osztályom előtt.
Pletyka indul, hírbe hoztak Szilvivel, én meg közben átmentem másik osztályra, és kis idővel később összejöttünk a mostani párommal. Szilviék kitűzték az esküvő időpontját és ment az új pletyka, hogy szegény srác, hát a Szilvi velem kavar, én is egy szemét vagyok, mert én meg az én barátnőmet csalom Szilvivel. Közben amúgy mi négyen tök jól megvoltunk, mai napig jó barátok vagyunk. Szóval amikor én felmondtam és Szilvi is új munkahely után nézett elterjesztettük a pletykát, hogy amúgy mi mind a négyen melegek vagyunk, én az ő (akkor már) férje miatt barátkoztam velük, Szilvi az első nap beleszeretett a barátnőmbe, amikor felvettük (sőt eleve azért vettem fel mert tetszett Szilvinek) de így mindenkinek megvan az alibije mert mindenki családja bigott tahó, és nem szereti a melegeket.

Vicces volt visszahallani a különböző variációkat sőt néha még tovább csavarni rajtuk...

[-]

More-Ad8731@reddit

Altalanos iskolas koromban epp valaki megnyerte a lotto fonyeremenyt es en par embernek a suliban azt mondtam, hogy hat igen, ezek mi lennenk a csaladommal, csak meg kell huznunk magunkat, hogy ne tunjunk gyanusnak, ne tudja meg mindenki, hogy mekkora penz allt a hazhoz.

Rengetegen elhittek nekem. Nem is tudom mi volt a motivaciom, csak kicancsi voltam, hogy meddig lehet egy ilyet elvinni.

Bl4ty1nt@reddit

Nem volt akkor én is nyomtam ahogy kell. Olyan egyszerű egy lélek vagy barátom remélem jól megy a sorod. Te kis sportos ügyes.

[-]

Mégis válaszolgatsz Einstein. Nem tetszik ha lesüllyednek a szintedre és veled személyeskednek? Annyira szégyelled a hentaios valódat legalább játszd el, hogy nem zavar 🤡

A magyar testnevelés oktatás egy rakat szar. (Legalábbis amikor 2000-es években jártam iskolába, az volt, most nem tudom jobb-e.)

Én például se nem béna, se nem dagadt nem voltam, imádtam kosárlabdázni. De tesizni gyűlöltem, és mindig el is kerültem.

Egész középiskola alatt minden hónapban egyszer (hónap végén) volt 1 óra, amikor játszhattunk. Fél teremben kosár, vagy foci, másikban kézi.

Minden más órán medicinlabda, bordásfal, zsámoly, mindenféle faszom gimnasztikai gyakorlat. Szívemből gyűlöltem.

Új osztálytársnak azt mondtam, engem örökbe fogadtak a szüleim. Persze én csak viccnek szántam, szegény akkor még nem tudta, milyen a humorom. Lassan nagyon jó barátok lettünk, és csak véletlenül, hónapokkal később derült ki, hogy ő végig ebben a hitben volt, és rám való tekintettel nem mert kérdezni erről.

(Mentségemre szóljon, 13-14 évesek voltunk ekkor.)

[-]