Anyukám borzasztó csúnyán beszél és sokat káromodik, már kezd kibírhatatlan lenni.

Nekem a poszt alapján igenis az van, hogy OP pedantomán és az egyébként normális anyját csuklóztatja. :D Megszokott valamit és hiába ő a fiatalabb, nem tud a változással haladni. Véletlenül pont tanárgyerek voltam - ha azt a melót ott kellett hagynia és ügyfelezik(ahogy én értelmezem a posztot), akkor OP anyja szenved masszívan. A tanársághoz képest ügyfelezni olyan mértékű plusz stressz (egy mostmár idősebb tanárnak, aki a tanárkodásban élt jó ideig), hogy nem lennék az anyja helyében. "az említett nívót beállító személy felvett manírjaival nem tud mit kezdeni." - pontosan ezért mondtam OP-nak, hogy ez egy "you problem". OP anyja a barátnőjétől ellátta és megértette, hogy se proli, sem rossz ember nem lesz attól, ha nem fojtja el minden tekintetben a frusztrációját és abban a pillanatban kiadja magából. (ez a legegészségesebb a stresszhormonok felgyülemlésének megakadályozása szempontjából, amivel másokat sem bánt, ellentétben ha tényleg megverné azt, aki feldühítette). Amúgy én simán azt gondolom, hogy éppen eléggé lenn lehet OP anyja. Egyébként szerintem félreértettél én nem azt mondtam, hogy szakítsameg OP az anyjával a kapcsolatot teljesen, hanem azt, hogy mivel megpróbált már vele beszélni erről és nem sikerült, akkor költözzön el és nem kell ezt hallgatnia, ha őt ez ennyire zavarja. Ha meg az anyja mindig káromkodik és nem képes OP elviselni(mint ahogy fenn írja, hogy mennyire zaavrja) az anyja meg káromkodás nélkül beszélni ,akkor meg nem kell beszélgetni, elég az apróságokra szorítkozni. Nem értem, miért akarsz velem személyeskedni , de túrd vissza nyugodtan a posztjaimat - én tartom a szüleimmel a kapcsolatot és meghúztam azokat a határokat, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy ez egy szeretetkapcsolat lehessen, ahol nem kell reddit-re posztolnom, hogy kikészít anyám és/vagy apám, mert kompetens, felnőtt emberként kezeljük egymást és tudomásul vesszük, hogy mindenkinek más a nünükéje. Mondok jobbat: vallásos libsi vagyok és bizony azt gondolom, hogy az embereknek érdemes azt felismerniük, hogy min tudnak és min nem tudnak változtatni. És ha valaki rossz velük, akkor nem kell eltűrni, se pasitól, se anyától, se gyerektől, se anyóstól. Nyilvánvalóan kívülről annyira egyértelmű helyzetek vannak - a barátnő, aki visszamegy az alkoholista, verekedős csávójához; az alkoholista és szerencsejátszó férj, hogy honnantól függő valaki;ezeket mind-mind ott kell hagyni, mert csak lehúznak a mélybe és majd szólnak ,amikor kell nekik segítség és döntöttek ,hogy nem akarnak tovább így élni; meg mittomén mi volt még mostanság, amire kommenteltem. Jogod van megvédeni magad és kilépni a számodra kedvezőtlen - fájdalmas helyzetekből, általában ennyi a kommunikációm lényege.