Ritkán kommentelek, de úgy érzem most muszáj. Egyedül élek albérletben, ami rezsivel együtt 150 ezer és a fizetésem nincs netto 400. Minden hónapban teszek félre, szerintem szép megtakarításom van és nem csak vegetálok, ki szoktak jönni a hónapok, pedig a koncertre járás a hobbim, ami sajna nem olcsó és autót is tartok fent😅 Mindezt egyedül.

Nyilván lehetne jobb is, mindig lehetne. És sokszor eszembe jut az is, hogy mennyi pénzt “dobtam ki az ablakon” albérletre, de ilyenkor mindig emlékeztet en magamat arra, hogy a mentális egészségem ennél sokkal fontosabb.

Anyukámat szeretem, de a párja egy gyökér alkoholista és minden áron le akartam lépni. 25 évesen sikerült, most vagyok 27. Minden albérletre kidobott pénz megérte! Persze, lehet, hogy ez egy “extrém” eset (szerintem itt Magyarországon sajnos annyira nem), de ha még egy szerető családban is nő fel valaki, 30 fele már illik elköltözni, egyszerűen nem egészséges otthon lakni ennyi idősen már.

Ha elvonatkoztatok anyukám párjától, engem olyan dolgok is zavartak már, hogy például én máshogy szeretnék főzni, más alapanyagokkal, más konyhai eszközökkel stb. Most vonatkoztassunk el attól, hogy felnőtt ember vagyok, akkor vásároljak be magamnak minden hónapban, meg szerezzek be egy komplett új konyhai felszerelést ahogy nekem tetszik, hely sem lenne és ez tényleg csak egy apró példa.

Egy idő után az emberben megszületik egy elképzelés, hogy mit szeretne MÁSKÉPP csinálni mint a szülei és mi az a minta, amit semmiképp sem szeretne tovább vinni, de addig amíg egy légtérben éltek nem tudja az ember elkezdeni kialakítani a saját életét, a saját szokásait.

És végül, ami a legfontosabb dolog, amit a különköltözés nekem adott az az, hogy rengeteget dobott az önbecsülésemen. Lehet, hogy hülyén hangzik, de ez is hozzájárult a mentális egészségem javulásához, sokkal jobb azóta a viszonyom magammal, mert már tudom, hogy képes vagyok egyedül megállni a helyem és számíthatok magamra, mert mindent megoldottam eddig is. Szerintem ismerkedésnél is sokat számít ez, mert a kisugárzáson látszik.

Bocsánat hosszú lett, csak azért írtam, mert tudom, hogy nehéz időket élünk most és tudatosnak kell lenni, de nem minden a pénz. Én azt mondom, hogy akit csak az tart vissza a különköltözéstől, hogy havi 300 helyett csak 100-at tud félretenni, az ne gondolkodjon, menjen!

Egyedül lakni pár évig a 20-as éveid végén/30-as éveid elején egy nagyon izgalmas és tanulságos kaland, amire később már nem lesz lehetőség.