A barátom teljesen igénytelen lett, hogyan vegyem rá, hogy változtasson?

A barátommal 4,5 éve tart a kapcsolatunk, kb 3 éve élünk együtt. A családja elmondása alapján mindig is elég trehány volt, de mikor próba jelleggel a szüleinél laktunk néhány hónapot, hogy megnézzük, milyen az élet egymással, addig próbált rendet hagyni maga után, így elköltöztünk albérletbe. Én természetesen kikötöttem, hogy nem vagyok se az anyja, se a bejárónője, neki is kötelessége lesz kivenni a részét a házimunkából. Sajnos hamar kibukott, hogy mennyire lusta és trehány ezekhez a dolgokhoz, rengeteget veszekedtünk és veszekszünk ezek miatt a mai napig, de szerencsére vannak jobb időszakai, mikor odateszi magát, és próbálok átlendülni a rossz érzéseimen ezzel kapcsolatban. Ezzel még valamennyire együtt tudnék élni, ami viszont a legjobban zavar, hogy mára eljutott arra a szintre, hogy nem csak a környezetére, de a külsejére is igénytelen lett. Mikor megismertem, konkrétan tovább készülődött, mint én, mindig odafigyelt, hogy a haja, ruhái stb. rendben legyenek. Az utóbbi időben ehhez képest teljesen elhagyta magát, fodrászhoz 2-3 havonta mászik el, a haját sem nagyon mossa, csak ha már nagyon viszket neki, az arcszőrzete is gáz, nem tartja rendben, nagy a bajsza, kócos a szakálla. A ruháira sem figyel oda, ha én teszem el, akkor szépen rendben van mind, ő viszont csak begyűr mindent a szekrénybe, és úgy veszi fel… a fogai is elkezdtek romlani, hiába mondom neki, hogy csináltassa meg őket, mert durván szájszaga is van sokszor, nem érdekli. A teste egyéb tájairól pedig még nem is írtam… Engem nagyon zavar, mert én adok magamra, és ha együtt mozdulunk ki, szégyellem, hogy vele vagyok, és tudom, mennyire borzalmasan hangzik ez. A saját családja is szóvá teszi neki minden látogatáskor, hogy borzasztó állapotban van, a múltkor a gyerekkori legjobb barátja is azt mondta neki, hogy úgy néz ki, mint egy hobó, és a többi barátja is mindig megjegyzést tesz a külsejére. Nem depressziós, és nem anyagi megfontolásból nem jár fodrászhoz vagy fogorvoshoz, mert szerencsére nem keresünk rosszul. Egyszerűen csak lusta ilyen alapvető dolgokra, mert minden szabadidejét a ps előtt tölti. Abban reménykedtem, hogyha lediplomázik, akkor legalább a munkája miatt összekapja magát, mert sokszor van, hogy kiöltözős programokra megy, de sokszor már oda sem készül különösen. A szexuális életünk már konkrétan nem létezik, mert visszataszítónak tartom, hogy ilyen elhanyagolt, és nem közeledem felé. Azt érzem, hogy azért engedte el ezt az egészet, mert úgy van vele, hogy nekem így is jó… de nem ez a helyzet, hónapok óta a szakításon gondolkodom. Ezt világosan el is mondtam neki, akkor ígért fűt-fát, de kb 2 napig tartott a lelkesedése. Visszafordítható ez valahogy, vagy felesleges ebbe több energiát ölni?