Süt belőled a rosszindulat. Nem kritika az, amit megfogalmazol, hanem végtelenül korlátolt gondolkodásra valló fröcsögés. Ki tehet arról, hogy hova születik? Szerinted annak, aki egy pesti értelmiségi családba, nem lehet nehézsége? Mégis miért gondolja bárki, hogy valaki gondjai érvénytelenek, csak azért, mert nála vannak sokkal nehezebb helyzetben lévők? Ha valaki képes nem prekoncepciókkal nyúlni a könyvhöz, annak világos, hogy a leírt problémák (az író köré épített zsenikultusz gyerekkorában; az egyértelműen nem teljesen százas, presszionáló anya és a túl intenzív, kontroláló jelenléte, [és még bőven akad más is]) érthetőek. Hogy lehet ilyen radikálisan ítélkezni valaki terhei felett? Egyébként meg Kemény Lili több helyen reflektál a saját privilegizált helyzetére, szóval az sem felróható neki, hogy nem lát a buborékán túl. És mondd már meg, ki kérte, hogy könnycseppeket hullajts érte? Mondd már meg, hogy az elbeszélés melyik része sugallja azt, hogy csak neki lehet világfájdalma? Mindenki a saját életét éli, a saját gondjaival. Kurvára sajnállak, hogy ennyire szemellenzős vagy. (Zárójelben pedig: Az elbeszélő szándekosan annyira ellenszenvesen van megformálva, hogy a regénytől a lehető legtávolabb áll a részvét kicsikarni akarása.) Ja és, lefogadom, hogyha fikcióként adta volna ki, elváltoztatott nevekkel, stb stb, akkor fele ennyi ember háborogna és tartaná arcpirítónak azt, hogy 30 évesen valaki önéletrajzot ír. Majdhogynem minden szerző a saját életéből merítkezik, ha fikcióról van szó, akkor is😃. Az a 60 upvote pedig amit kaptál, nevetséges, mert kétlem, hogy ennyien elolvasták volna a könyvet. Az emberek és keserű redditorok előítéleteit tükrözi.