Középkorú nők, ti hogy viselitek, hogy láthatatlanná váltok?

Én bevallom, engem nem zavar. Persze, elgondolkodom néha, ha rengeteg időm lenne és pénzem, akkor mit csináltatnék meg magamon, de főleg olyankor, ha ilyesmi csoportban nézelődöm (plasztika, esztétika) vagy pl. szembejött egy kisfilm Melania Trump változásairól. A 40 nagyon megviselt, de utólag azt mondom, hogy azért, mert egy abúzív kapcsolatban éltem és soha semmiben nem voltam elég jó. Nem sokkal később egyedülálló lettem egy idegen országban és kinyílt a világ, nagyon jó éveim jöttek, tehát azt mondom, senki se keseredjen el a 40-től! Így visszanézve még szépek és fiatalok vagyunk akkor. Szerintem az öregedés 48 körül jön kb. (kinek-mikor), mármint az a fránya gravitáció mintha háromszorosan sújtaná akkor már a testet, de ha odafigyelünk egy kicsit, akkor nem, 50 évesen sem kelünk fájdalmakkal és nincs egy marék gyógyszer betárazva reggelre és estére. Nekem legalábbis nincs, pedig nem élek egészséges életet (sajnos), van kis túlsúlyom is, de köszönöm jól vagyok, lazán fogom fel az idő múlását, van egy szerető párom és szabadok vagyunk. A két 50-es oda és akkor megy, amikor akar, még nem öreg (szerintem), de nincsenek is azok az egzisztenciális vagy gyereknevelési problémák, mint egy 30-as vagy 40-esnek. Nekünk nincs gyerekünk, de itt most barátokra, ismerősökre, testvéremékre is gondolok, akik hasonló korúak, jól vannak, utazgatnak (igaz, "csak" fapadossal) és élnek. :) Ja! Annyi van, hogy én nem szeretek már éjszakázni, hajnalig bulizni, míg régen szerettem. És eltelnek hetek, hogy semmi alkoholosat nem iszom, mert nem kívánom. na, ezt a két dolgot nem gondoltam volna! De csak ennyi.)