Én tényleg nem állítom, hogy minden y-os ilyen és simán lehet, hogy én találkozok csak életképtelen egyedekkel, és szuper motivált z-sekkel de hozok pár példát, hogy én konkrétan milyen kontrasztokat látok a környezetemben:

Y férfi akit ismerek és jól szemlélteti azokat akikre gondolok: szerzett egy diplomát valamiből amit nem szeret csinálni, csak azért, hogy legyen, dolgozik cél nélkül egy munkahelyen amit nem szeret, emiatt nincs is motivációja, hogy fejlődjön, előre lepjen benne, nem tud párkapcsolatokat, baráttságokat kialakítani, otthon lakik, nem segít a házimunkában, a legnagyobb célja az utóbbi években, hogy legyen kivel elmenni hétvégén piálni vagy kockulni este.

Z férfi ismerősöm: most nyitotta meg a saját fodrászatát, előtte 2 munkahelyen dolgozott évekig albi mellett, hogy legyen ehhez kezdőtőkéje hozzá és most jegyezte el a barátnőjét 6 év után.

Y női ismerősöm: kapcsolatból kapcsolatba lép, egy pizzériában dolgozik, amikor épp nem "önmegvalósít". A 30. spiri tanfolyamot kezdi, keresi a tökéletes párt, bele kezd mindenbe de nem tudja mi is érdekli igazán és nem is nagyon fejez be semmit. emellett évekig haza hordta a szennyest a szülőkhöz, nem képes alapvető felnőtt funkciókat ellátni (hivatalos ügyek intézése, banki ügyintézés, stb).

Z női ismerősök: Egyik ismerősömet most léptették elő ügyvezetővé, és két szakma után most kezte levelezőn az egyetemet, saját lakása van évek óta, másik ismerős pedig épp most bővitette a vállalkozását alkalmazottakkal, mert már nem bírta egyedül. Emellett sok olyan is van, aki fiatalon vállalt gyereket, mert erre vágyott, szóval itt is van vegyesen minden.

Az alapvető különbség, amit én a korosztályok között látok, hogy a fiatalabbaknak határozottabb elképzeléseik vannak, hogy mit akarnak kezdeni, és csinálják is, míg (nem győzöm kiemelni, ez csak az én tapasztalatom) az Y generációsok nem igazán tudják mit kezdjen magukkal.