Feldolgozni, hogy az életem nem úgy alakul, ahogy terveztem?
Posted by frekimeki@reddit | askhungary | View on Reddit | 77 comments
Sziasztok! Címben a kérdés, de picit kifejtem. Volt néhány dolog, amit kitűztem az életemben, hogy egy bizonyos korra elérem. Szerettem volna már esküvőt, gyereket, de a kapcsolataim nem úgy alakultak. Nyilván ez valahol pozitív, mert így csak pár évet “vesztegettem” a sok helyett, de akkor is elképesztően rá vagyok erre görcsölve. Hogy lehet elengedni a görcsös ragaszkodást ezekhez a dolgokhoz? Egyszerűen képtelen vagyok elengedni, és megöli az irigység az életem, ha azt látom, hogy ismerősnek/barátnak már meg van az amire én vágyok. Úgy érzem felemészt, hogy nekem még nem jöttek össze ezek a dolgok. Kérlek írjátok meg, hogy fejlesztitek magatokat, és hogy sikerült ezeken túllépnetek. Ha esetleg tudtok szakembert/könyvet bármit, ami segít ebben, azt is megköszönném. (Természetesen ezt meg lehet közelíteni karrier, pénzügyi stb. szempontból is)
Zhryx@reddit
Van egy limitalt idod az eletben. Te eltervezted hogyan KELL alakulnia annak, de ahogy a legtobb terv, ez is utolagos korrekciokat igenyel.
Az elet nem egy versenyfutas, az hogy valami nem sikerul egy megalkotott hataridore nem kudarc. Majd sikerul kesobb, egy masik idopontban.
Feltetelezem egy csomo minden viszont tortent veled amivel nem terveztel, legyen jo vagy rossz.
Az irigykedesre pedig annyit: mindig lesz akinek kirakatban szebb es jobb az elete. Az hogy te ugy dontesz, hogy a te maradek idodet arra forditod hogy ennek az arnyekaba allsz es onnan kopkodsz a te dontesed, de ez egyenes ut hogy x én mulva megkeseredj. Eld a sajat eleted.
Isendel55@reddit
Pl egy 45 éves nőnek mondanád, nem baj, hogy nincs házasság, meg gyerek, majd lesz később?
Zhryx@reddit
Koszonom a rendkivul ertekes kommentet. Ha 45 evesen nem szult, akkor is tud orokbefogadni gyereket.
Feltetelezem ha OP ugy fogalmazott hogy “pár évet” “vesztegetett”, akkor nem 45.
Isendel55@reddit
De sokan vannak akik ehhez hasonló korban érzik, hogy elszaladtak az évek, és nem tartanak ott ahol akarnak. Én sem, pedig nekem már nagyon közel a 40. Engem nem vigasztal, hogy majd egyszer jobb lehet.
Alarmed-Respect-8703@reddit
Kedves Isendel55!
Nem akar itt téged senki sem bántani.
És igazad van, tudod te is, tudom én is: nem mindenre van megoldás. Nem mindenki él boldogan, amíg meg nem hal. És vannak dolgok, amiket nem elég csak akarni, és nem, nem lehet mindenen dolgozni. És van, hogy már tényleg késő.
Tény az is, hogy 'még csak' negyvenhez közeledsz, tehát elvileg még van esélyed családot alapítani. Kívánom, hogy sikerüljön.
Viszont vannak dolgok, amiket még bőven megtehetsz, legyen szó utazásról, egy új szakma tanulásáról, sportról, táncról. Tedd, amihez kedved van, ezek tényleg csak rajtad múlnak.
Isendel55@reddit
Köszi, igyekszem tanulni, sportolni, de egyszerűen semmi nem köt le, semmi sem érdekel, mert nem ezeket akarom igazán. Csak hát amit meg igen, abban meg folyamatosan csak sikertelenség ér.
"És igazad van, tudod te is, tudom én is: nem mindenre van megoldás. Nem mindenki él boldogan, amíg meg nem hal. És vannak dolgok, amiket nem elég csak akarni, és nem, nem lehet mindenen dolgozni. És van, hogy már tényleg késő. "
Igen, erre céloztam én is, és akár mennyire lehangoló ezt így kimondani, akkor is ez az igazság, és engem zavar a sok mellébeszélés.
Zhryx@reddit
Ismerek olyat akinek 40 felett lett egeszseges gyermeke. En azt tudom csak mondani hogy a kovetkezo 5 ev akkor is el fog telni ha azt hajtogatod hogy “mar keso, mar keso”.
Szedd ossze hogy minek kell teljesulnie mindenkeppen mielott el tudod kezdeni amit szeretnel, es mennyi idod van ra meg. Ha ez megvan es meg lehetseges, akkor kezd el. Egy nap sem lesz jobb ezt elkezdeni, mint ma.
Orokbefogadni pedig (nyilvan attol fugg ebben az orszagban mit lehet meg mit nem) de sosem keso.
Isendel55@reddit
Az én szememben ez egy 2 személyes terv, így nyílván az első, hogy legyen mellettem egy nő, aki társ ebben. Ennek kell teljesülnie, el is kezdtem tenni érte, de sajnos nem halad túl jól a dolog.
Scarred-but-Sacred@reddit
Hasonló cipőben járok. 30 éves koromra szerettem volna férjhez menni, és legalább 2 gyereket saját lakással / házzal. Az élet sajnos - vagy nem sajnos - máshogy osztotta a lapokat. 25 évesen férjhez mentem, de nem sokra rá el is váltam, feladva ezzel azt az álmot, amit sokáig kergettem (hogy fiatalon anyuka legyek, és tudjam tartani magam ahhoz az célhoz, amit annak idején kitűztem magamnak). Otthagytam a közös lakást, hitelt kellett felvennem, hogy a babaváró rám eső részét kifizessem, albérletben lakom, és kezdhetem a nulláról. Nemsokára 28 éves leszek. Nagyon sokáig magam alatt voltam, és megviselt ez, de a leginkább amiatt nyomasztott, hogy a szüleim így nem tudom mikor fognak tudni unokázni, pedig ők aztán az egész életüket arra tették fel, hogy legyen egy nagy, összetartó család. Sok időbe telt, illetve telik még mindig, hogy feldolgozzam, hogy az élet nem mindig azt az utat szánja neked, amit te akarsz járni, viszont nekem az segít, hogy beláttam, minden akkor, úgy és ott történik, ahogy kell ❤️ én ebbe tudok kapaszkodni, és ebben hiszek őszintén, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Minden embernek van egy célja, egy megtanulandója az életben, amit amíg el nem sajátít, meg nem old, újra és újra meg fogja kapni ezt a feladatot. Én rájöttem, hogy nekem ez a türelem. Ha perspektívát váltasz, sokkal könnyebb lesz. Illetve próbáld meg a dolgok jó oldalát meglátni. Nekem ez például az, hogy a karrierem halad, és most van időm foglalkozni magammal, az önfejlesztéssel, és megtanulni szeretni magam úgy, ahogy másoktól is elvárom, hogy szeressenek, mert minden itt kezdődik. Az önszeretetnél. Nekem az segített, hogy elkezdtem retreatekre/elvonulásokra járni, lemenni a lelkem és elmém legmélyebb bugyraiba, és szembenézni mindennel, ami tudat alatt bánt, vagy nincs feldolgozva. Folyamatosan tanulok kapcsolódni önmagammal. A létező összes módon feszegetem a saját határaimat, és amikor csak tudok, kilépek a komfortzónámból. Nem könnyű meló, de mégegyszer: ha más perspektívába helyezed a dolgokat, egészen más értelmet nyer minden. Kitartást ✨❤️
One-Chocolate-8448@reddit
Bocs de nem a szülőnek szülsz és az ő álmainak.
Scarred-but-Sacred@reddit
😮
Weekly-Purchase-7333@reddit
Terápia. Életed legjobb befektetése lesz.
Drawenhun@reddit
Ezeket elsőre nehéz elfogadni, én rohadt sokat dolgoztam azért hogy meglegyen mindenünk. Sikerült házat venni jó áron, 9 éves kapcsolat, a házat felújítottuk nagynehezen még úgy is hogy párom alig dolgozott/keresett. A 9. évre készlettünk, anyagilag kinullázódtunk kb, tartozás nem sok maradt, ekkor már gyereket/esküvőt akartam tervezni, elkezdtem lazítani a munkatempómon hogy többet lehessek otthon a párommal, elkezdtünk utazni. Majd mikor aztmondtam, hogy nah mostmár jó lesz minden bejelentette az a csodás nő hogy hát ő már nem szeret engem igazából jó ideje, szeretne szakítani mert nem voltam otthon eleget vele. Persze a házat nagyon szereti az kell neki, megvennék a szülei tőlem a részem. Szóval jah itt kb 10 év teljes effortját nullázta ki és otthagytam mindent, hagytam hogy kifizessenek mert hányingerem volt hogy ezt valaki megtehette velem. Szóval most ittvagyok albérletben az új párommal akivel 2 éve vagyunk együtt és már a gyerekünk is megszületett. Ő hasonlón ment át egy bántalmazó 7 éves kapcsolattal és hálásak vagyunk egymásért. Nem így képzeltem el az életem alakulását hogy 30+ osan újra kell kezdenem mindent de ez lett, amit tudok mondani saját példámon hogy igyekszem nem tervezni, úszom az árral mert úgyis minden másképpen alakul mint tervezi az ember, de ez nem feltétlen rossz, csak elöször nehéz elfogadni, de aztán minden rendbejön majd.
That-Introduction346@reddit
Gratula, ügyesen felálltál, nem lehetett könnyű a házat otthagyni, meg mindent amit felépítettél.. :O
Drawenhun@reddit
Hát nem volt egyszerű, de menni kell előre nincs mese. Erős tanuló pénz volt ez, a települést imádtam, a ház is jó méret volt, mostmár annyira felmentek az ingatlanárak hogy oda nem tudok költözni mert iszonyat drága. Mehetek kifelé jobban pesttől hogy megfizethető legyen, de nincs jobb ötletem, kis településen akarok élni mert ott nyugisabb :)
Mostmár úgyvagyok hogy minden mindegy, megyünk előre aztán majd lesz valahogy, nagy terveim nincsenek, még egy háznak nekifutunk aztán remélem megnyugodhatok és koncentrálhatok jobban a családomra.
Ordinary_Broccoli981@reddit
Pont ezért töröltem le magam 5 éve minden social media platformról, mert rohadtul leszarom más mivel pózol, hogy valami büszkeséget érezhessen. Haladok a saját tempómba, nincs szükségem visszaigazolásra a világtól. Büszke vagyok saját magamra és azokra a dolgokra amiket elértem eddig.
Próbálj meg talán azzal boldog lenni amit elértél, gondolom nem a híd alól írod a posztot. Akkor talán nincs sok minden veszve. :)
Nice-Will7528@reddit
Csatlakozom én is eszerint élem az életem eleinte furcsa volt hogy “lemaradok” valamiről hogy nem látom kivel mi történik a social életben aztán azóta sokkal boldogabb vagyok mert csak saját magamra fókuszálok.
Parking_Data4232@reddit
Amúgy a reddit is egy social media paltform.
Gegszi@reddit
True-Finance-5033@reddit
Prior-Paint-7842@reddit
Amúgy iszonyat vicces aztán találkozni az emberekkel a posztok mögött és látni hogy mennyire nem irigylendőek
WranglerTurbulent274@reddit
Hiába törlöd magad mindenhonnan, ha a barátaidtól is hallod, hogy ott tartanak, amiről te csak álmodsz.
Ordinary_Broccoli981@reddit
Ha igaz barátomról van szó, én őszintén tudok örülni az ő sikerének!
Ráadásul, aki igaz barát, és elért valami komoly dolgot, amiről te csak álmodni tudsz, biztos vagyok benne, hogy mindent megtenne azért, hogy segítsen neked is elérni azt, amit ő.
Tapwater_enthusiast@reddit
eldobhatofiok@reddit
A man of culture
glitterykitten9@reddit
“gondolom nem a hir alol irod a posztot “👌 sirok 😂😂
FrogwithFlowers@reddit
🫂
COrt3ZZ@reddit
This is the way.
Independent-Week-39@reddit
Ezzel nem vagy egyedül, de igazából egy idő után megtanulod értékelni, amid van. Illetve érdemes célokat kitűzni és elérni, keresni mindig valamit, ami motiválhatja az embert. És ezerrel arra kell koncentrálni, hogy ne hasonlítgasd magad máshoz. Bármikor fordulhat a kocka, és egyáltalán nem biztos, hogy akire "irigy" vagy, az az ember boldog. Nem tudhatod, milyen "árat" fizetett meg azért, hogy olyan élete legyen, amilyen.
Comfortable-Drag-333@reddit
Nem tudom hogy lehet feldolgozni, én is keresem rá a választ. Ugyan férjhez mentem, azt is viszonylag későn 31 évesen, de a gyerek sehogy se akar összejönni. Folyamatosan egyik rossz dolog jön a másik után, derültek ki egészségügyi problémák, nagyszülők betegeskednek. Nemrég derült ki anyukámról,hogy súlyos beteg, ez tette be a kaput nálam. Legtöbb ismerősömnél meg sorban jön a baba, kirándulgatnak a szüleikkel, minden jól alakul az életükben. Én most próbálok nem tudomást venni ezekről, mert érzem, hogy lassan megbolondulok. Aztán a következő, hogy elfogadjam,hogy nekem ezt dobta a gép.
ugyiskidobom@reddit
Igazából azt kell lásd, hogy attól, hogy nem pont úgy alakult, ahogy tervezted, attól még nem feltétlen rossz az életed. Klasszikus "x évesen házasság, rá y évre gyerek" időtervet csinálni a világon semmi értelme nincs. Számtalan ember, aki arra ment, hogy ezt kipipálja, azóta ugyan kipipálta, de el is vált, kétszer is, a nagyobb gyerekei meg nem is beszélnek vele. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a boldogság meg az időtervek teljesülése nem kell, hogy függjön egymástól.
A tervek azért vannak, hogy legyen egy út a célhoz, de nincs az a terv, amit ne kéne finomítgatni útközben. Legyen másik terved is, meg harmadik is, és mindet kezeld rugalmasan, mert te tervezel, az élet meg közben történik, és amit nem tudsz befolyásolni, azon lamentálni is kár.
p1yp3_s1fty@reddit
Nem lehet, hogy az ezekhez való, túlzott, görcsös ragaszkodás miatt nem alakultak úgy a kapcsolatok, ahogy? Saját példámból indulok ki, én pl. nem akartam házasodni satöbbi, barátnőm nagyon... Lassú víz partot mos alapon 7 év után megvolt a lánykérés, rá 3 évre a házasság is, közös ház is.
Én pl sok ismerősnél látom, hogy a csajok nagyon frusztráltak "haladjunk, haladjunk, pipáljunk ki mindent", a srácokat ez pedig megrémíti.
Lehet, hogy a te eseted nem ilyen, nem tudom, én csak a saját tapasztalatokat és a látom-hallom-érzem dolgokat írtam le.
Abajipeti@reddit
Nekem nagyon sokat segített azzal szembenéznem, hogy validálni akartam folyamatosan a létezésem. Hogy csak akkor vagyok méltó a földi életemre, ha elérek valamit és bizonyítok. Ha bizonyos életcél elvárásaim nem teljesülnek, akkor egy semmirekellő és szerethetetlen valaki vagyok.
Aztán rádöbbentem arra, hogy a legboldogabb emberek mindig találtak valamilyen nemes célt, ami a saját életükön túlmutat. Mert saját magunkat nem tudjuk belülről boldoggá tenni. Én az élet effajta nyomorára való feloldást a bibliai evangéliumban találtam meg. Jézus meggyógyított az önközpontú görcseimből, és azóta sokkal könnyebb elengedni dolgokat, amit nem kaphatok meg, és motiváltan küzdeni jó dolgokért. Van remény, sokkal nagyobb, mint az ember gondolná. :)
Parking_Data4232@reddit
Olvass buddhizmussal kapcsolatos könyveket.
BadGirlKnows@reddit
azt az időt es energiát amit irigykedésre fordítasz, forditsd inkább arra hogy kitaláld hogy érd el amit akarsz. ahhoz ragaszkodj ami fontos, csinálj bakancslistát. magadra fókuszálj, ne másokra. Először magadat kell rendberakni, ezt pedig csak saját magad tudja megtenni. a rendszeres testi edzés is fontos, tartást ad, segít koncentrálni, eltereli a gondolatokat es segit az önbecsülésedben is. ha ez sikerül, a többi jön magától.
kevesebbet kell social media-t lesni, az is segít időt es energiát nyerni.
Isendel55@reddit
Nekem ott a bakancslistámon, a jó munka és a család. Feleség, gyerekek. Gondolkodom hogy érjem el, de egyre inkább csak kudarcok érnek, így elég nehéz pozitivnak maradni. Hozzám illő nőt nem igazán sodor utamba az élet, akiket meg igen, hát. Sikerült kitanulnom a szakmát amit akartam, de nem épp a legjobb munkahelyet találtam. Nem irígykedek másra, nem érdekel kinek milye van, de azt tudom én mit akarok, és azok nem jönnek össze. Az idő meg rohamosan múlik.
Gegszi@reddit
Teljesen természetes, hogy elégedetlen vagy, hiszen mindig lehetett volna többet elérni, a kitűzött tervekből többet megvalósítani. Mindenki a saját szintjén nyomorog, ez is az emberi gyarló természetünk velejárója. A közösségi médiát ne tekintsd referenciaértéknek, az fals elvárásokat közvetít, mivel csak kirakat. Nem láthatod mögötte az emberi sorsokat, csak a külső fondant mázat.
Tekints magadba, mivel nem vagy elégedett, az életed melyik aspektusa az, amelyikben többet vártál volna magadtól? Kommentjeidből kiderül, hogy van párkapcsolatod, ami feltételezem tart valahová (eljegyzés, házasság, gyerek), tehát már szerencsésebb helyzetben vagy, mint a társadalom közel fele, így a család része pipa. Nem vagy esetleg elégedett a karriereddel vagy a szakmáddal/végzettségeddel, akkor mindig tudsz pályázni, munkahelyet váltani, illetve átképezni magad, vagy új képzésekre beiratkozni. Esetleg a hétköznapod többi részében érzed üresnek magad? Mit szeretsz csinálni? Keress ahhoz illeszkedő hobbit, sportolj sokat. De legfőképp kommunikálj ezekről a dolgokról a párodnak, családodnak, barátaidnak. Biztos, van aki szívesen segítene, akár bele is vágna veled valami közös célkitűzésbe.
Trustmeiammechanical@reddit
Annak idején mikor nagyon magam alatt voltam atom depresszióval, voltam előadásán Pilát Gábornak( van könyve is azt nem olvastam) az ő perspektívájából nézve változott meg ez az állapot valamilyen szinten. Pont az volt az előadásának a címe is: Elengedés, de hogyan. Később Pál Feri atya könyveket is olvastam, előadásán is voltam kiégés témakörben. Ez is hozzá kapcsolódik szerintem ehhez az állapothoz. Nekem segítettek elviselhetőbbé tenni az életet, persze azok a múlt béli események amik miatt mai napig nem vagyok rendben nem resetelte, nem kapom vissza soha életem nagy szerelmét és nem tudom kijavítani a múltat. De olyan langyos néha csendesebb, elviselhető létet sikerül lehozni minden nap.
Impossible-Yak-7637@reddit
Szia! Nekem szó szerint semmi nem jött össze eddig az életemben úgy, ahogy terveztem, a barátaim nagy része vagy a karriert csinált vagy esküvő/gyerek. 26 éves vagyok, a családomban ebben a korban vagy szültél már, vagy több diplomád volt.Borzasztóan szorongtam ezen, hogy én sehol sem tartok, értéktelen vagyok, elbasztam az életem, biztos mindenki lenéz titokban stb. Elcsépeltnek fog hangzani, de nekem a pszichológus segített elkezdeni ezt elengedni. Nem mondom, hogy a mindent leszarok -attitűd megy, még nem:D, de megpróbálom úgy felfogni, hogy tényleg mindenkinek más az útja, az, hogy most nem állok jól, az nem jelenti azt, hogy később sem állhatok. Oké, nem én vagyok a leghasznosabb ember a világon, de önismeret tekintetében nagyon sokat léptem előre, mióta terápiára járok. Fel a fejjel!:)
Isendel55@reddit
Azért szerintem itt is vannak kivételek. Így közelítve a 40-hez nem mondhatom azt, hogy majd később jobban állhatok. Mikor lesz gyerekem, 60 évesen? Nyugdijasként vegyek saját házat, mikor már hitelt sem kapok rá? Szóval huszonévesként még én is így voltam vele, de most már nem mindenre tudom azt mondani, nem baj, majd összejön később.
namtaruu@reddit
Nincs olyan, hogy hasznos ember. Nem kell hasznosnak lennünk az életben.
Electronic-Stress-69@reddit
Érettségi után több szakmát szereztem, emellett egy informatikai cégnél helyezkedtem el, mint szerviztechnikus. 10 év után megszűnt a munkaköröm, elküldtek, két éve munkanélküli vagyok.
Barátaim 15 éve nincsenek, az ismerőseim nagy része megházasodott, családot alapított, éli az életét itthon vagy külföldön.
33 évesen otthon élek, de örülök, mert van fedél a fejem felett és itt van velem a családom is.
Jövőre nagy valószínűséggel keresek egy másik számtech üzletet és elmegyek "szerelgetni" vagy termékeket eladni.
Rajtam nem segítene egy terápia sem, mivel gyerekkorom óta nem tudom, hogy mit is szeretnék igazán csinálni. Tipikus művészalkat vagyok, elvagyok a hobbijaimmal.
visszanyalof4gyl4lt@reddit
Lehet, aki most jól áll... annak 5 év múlva esik szét az élete és te meg akkor leszel nagyon boldog... hát nem mindenkinek ugyanazt dobja a gép, na. :)
Party_Context_3082@reddit
Igy van !
PatientHorror47@reddit
Amugy ez annyira valid! Ups and fkkin downs. Mindenkinel! Akinel meg mindig minden rendben van az hazudik.
visszanyalof4gyl4lt@reddit
Yup. Teljesen minden nem lehet rendben, mittomén, lehet valakinek 13 lakása van meg Ferrarija a garázsban, aztán a fia meg nem áll szóba vele...
cookiecatmonsterr@reddit
szintén...hajajj nem is kispályás módon, szép komment btw és tetszik, hogy olvasol.
összes ismerősöm vagy külföldön vagy, családos (vagy már el is vált), menő karrier, alakuló élet. Én meg toporgok covid óta és nem pattanok vissza. Tudod, "más az én koromban" szöveg. Mára totál nem érdekel.
Soha ne hasonlítsd magad másokhoz. Mindenki más, mindenkinek más a "fejlődési görbéje" (sokat olvastam hehe) és lehet neked egyszerre fog bejönni a tuti. Addig más meg már régen túl van olyan dolgokon, amikbe már ki is égett. Túl a csúcson, mint Stallone.
Ja, elengedés. Nem szabad állandóan generálni a szorongást ezzel kapcsolatban, mert ha szorongsz, nem fogod észrevenni a lehetőségeket, amik az elinduláshoz lennének elegek. El kell fogadnod, hogy elbasztál lehetőségeket (én is big time baszó vagyok), de ezen való feszengés nem fogja ezt megoldani. Lehetőség mindig lesz, max készen kell állni.
ja és sose feledd, hogy ezzel nem csak te vagy így. És ha másnak is sikerült fordítani, neked is menni fog.
AggravatingOrder3324@reddit
Mindenkinek más az útja. Ne hasonlítgasd másokét a magadéhoz. Szigorúan konkrétan tervezni meg nem érdemes, mert valami MINDIG közbejön, amire nem is gondolsz. Lazábban kell élni és örülni annak, ami van. Az élet értelme az, hogy élvezzük amíg lehet. Aztán a végén úgyis öreg és beteg lesz az ember.
Isendel55@reddit
Ugyan ebben vagyok én is, az élet kb összes területén. De hogy mi a megoldás, azt nem tudom. Nekem marad a bosszankodás.
Imaginary_Concept_10@reddit
Ha tudod, hogy mit akarsz, akkor kezdj el érte nagyon küzdeni, hajtani. Ez párkapcsolatra és gyerekekre is igaz. Én 25 évesen jutottam el oda, hogy elegem van a flörtölésből, és komoly kapcsolatot akarok, családot akarok. Innentől kezdve nem foglalkoztam olyan férfiakkal, akiket nem tartottam megfelelő partnernek. Ezzel párhuzamosan elkezdtem keresni a “tökéletes férfit”. + Magamból a legtöbbet kihozni MINDEN szempontból, hogy engem is akarjon egy sikeres, egészséges pasi. Nekem bejött, és szerintem bárkinek sikerülhet.
BarracudaVivid503@reddit
Próbálj meg kicsi, elérhető célokban tervezni. Egyrészt az önbizalmat is növeli, mert lesz sikerélményed. Más részt sokkal könnyebben tudod elérni ezeket a célokat. Néha csak a célt látja az ember nem pedig azt, hogy hogyan is kéne azt elérni. A kapcsolatokat engedd el egy kicsit, ha jönni akar akkor úgy is fog jönni. Viszont ha saját magadat fejleszted akkor ez a következő kapcsolaton is megfog látszani, hisz már tudni fogod mit is akarsz pontosan.
BarracudaVivid503@reddit
Acceptable-Pin6469@reddit
Ezek egyike sem életkor függő és a lehet legrosszabb amit tehetsz magaddal, hogy az alapján határozod meg magad, hogy milyen korú vagy. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy lehetsz 50 évesen is olyan, mint egy 14 éves idióta, mert elfogadható, hanem azt, hogy inkább dolgozz a céljaid felé, próbáld meg minden nap magadat hasonlítani a múltbeli önmagadhoz. Ja és semmiképp se próbálj meg ilyen nyomásoknak megfelelni, ami legtöbbször péludául a családból jön, hogy "én a te korodban már...", én ezeket pár éve már aktívani fojtom el bármilyen családi összejöveteleken :D
EastDefinition4792@reddit
Tervezni a mai vilagban? Lol
Fistricsi@reddit
Faszfej leszek? Valószínűleg, de ezt tudnod kell:
Mi lenne ha az helyett hogy a másiknak milyen jó, azzal kezdenél el foglalkozni hogy neked hogyan lehetne jobb?
Ránézel a másikra és azt mondod: "Neki miért sikerül? Brühühühü. :,("
Ehelyett azt kéne mondanod: "Neki sikerült. Nekem is sikerülni fog."
Az hogy a másikat nézed és sírsz rajta, hogy neki jobb nem fog javítani a te helyzeteden. Olyan emberek életével foglalkozol akik rá sem gondolnak, hogy veled mivan.
Gondolj bele mennyi mindent elérhetnél ha helyettük saját magadra figyelnél.
the7th_sense@reddit
Egyik nap pont arról beszéltem az egyik szülőmnek, hogy van még három lány az ismeretségi körömben akikkel hasonlítunk. A 20as éveink második felében vagyunk, otthon lakunk (egyik albérletben) nincs kapcsolatunk éppen (kettőnek talán nem is volt eddig soha), nem futunk be óriási karriert, átlag melóhelyeink vannak nem keresünk marha sok pénzt... és azon gondolkoztam el, hogy totál nem az ebben a korban elvárt szintet hozzuk. Nem vagyunk kapcsolatban ami házassághoz vagy gyerekhez vezetne...mintha megragadtunk volna páran egy ilyen "tini státuszban". Magunknak intézzük a dolgainkat, tanulunk, de másik aspektusokban mégis le vagyunk maradva mint az állat, ha az elvártat nézzük.
Ebben az évben jöttem rá, hogy nem szükséges hasonlítgatni magad másokhoz, a felnőtt létnek talán ez az egyik szépsége, hogy viszonylag nagy a mozgástered.
OGbake68@reddit
Csak ismételni tudom a korábban szólokat. Én is ezzel küzdöttem és gyakran visszagyűrűzöm ebbe hibába. Nem egyszerű de pszichoterápia segít vagy csoport analízis. Ha elfogadod magad és azt hogy olyan vagy amilyen akkor utána az a többit is vonza maga után. 27 vagyok mindig is azt hittem ha végzek egyetemen utána lesz normális fix állásom és nem így lett az elso melom egy hányás volt aztán elkezdtem egy okj-t és most azt csinálom és nagyon élvezem ugy érzem ezzel akarok foglalkozni és jó lesz, de ertől még nem zárom ki a lehetőséget sem hogy majd ahogy az életem alakul ugy történnek benne a dolgok es nem feszkózom azon hogy jaj xy mar régen itt tartott az én koromban. Mindenki más és más tempóban érik meg a dolgokra ha ez valakit zavar akkor elmehet melegebb éghajlatra.
son_of_wotan@reddit
Élet más terén vannak sikerélményeid? Ott "terv szerint haladsz" Vagy csak a családalapítás érdekel és semmi más? Azt esetleg tudod, hogy miért ennyire fontos számodra? S eddig miért nem sikerült? A tökéletest kerested/vártad?
OverdosedSauerkraut@reddit
Szia Esetleg tettel is erte, vagy csak irigykedsz jo magyar modra? Esetleg belegondoltal abba, hogy a valos lehetosegeidhez kepest tul magasra teszed a lecet? Vagy hogy eleve olyan korokben keresel ami nem alkalmas? azert nemi onreflexio sosem art az irigykedes mellett.
No-Conference5300@reddit
Ne hasonlitsd az eleted masokehoz, amit latsz az csak a kirakat, sosem tudhatod mi van a hatterben, senki elete sem tokeletes! Arra koncentralj hogy milyen celokat tudsz kituzni, mi az ami felett van iranyitasod!
Sig2501@reddit
DANIEL KAHNEMAN: Gyors és lassú gondolkodás HANKISS ELEMÉR: Az emberi kaland OSHO: Intelligencia OSHO: Szerelem, Szabadság, Egyedüllét KHALIL GIBRAN: A Próféta kertje
Plusz legyen integritásod. Ez a legfontosabb. Ha kicsit racionálisabban átgondolod minden fázisát a vágyaidnak pl: - ma magyarországon hiába van pénzed ha nincs orvos akinek oda add, hogy kezelje a gyermeked betegségét - egyre kevesebb és alig van már IGAZI profi tanár aki tanítani tudja
..és kevésbé racionálisan ha ezek a vágyaid még nem jöttek össze akkor nincs is itt az ideje talán. Ahogy Márai Sándor írta - az életre nem lehet felkészülni, ez igaz. De! Az én életemben pl. utólag vissza gondolva hasonló súlyú vágyaimra mindent időben kaptam meg. Csak észre kell venni. Volt, hogy balfasz voltam és nem vettem észre, hogy amit éppen tálcán kínál az élet egy életre boldoggá tudna tenni. De nem, én akkor azt gondoltam ennél lehet még jobb is! … és ma is csak egy sörrel tudom fejben elengedni, mert azóta sem kaptam meg újra. De legalább tudom mi a helyzet ezzel és tudom kezelni. Szóval Te is kellesz hozzá. Észre kell venni mikor jött el a te hullámod. Vagy mikor nem és másra kell koncentrálni ami nincs még rendben az életedben de fontos.
Egyébként én ma itt ebben az országban tuti rákot kapnék a stressztől ha lenne egy kisgyermekem…
Individual-Horse-628@reddit
Ha teheted akkor javaslom pszichologus segitseget igenybe venni. Nekem 30 korul volt egy ilyen nyomasztobb hullam az eletemben. Hasonlo, amit te is leirtal. Nekem szakember segitett. Kb 6-8 alkalom alatt atbeszeltuk a dolgokat, plusz valtoztattam is, azok alapjan amiket megbeszeltunk. Nekem bevalt.
andesz@reddit
az durva én egy éve járok és nem ritkán jön fel ez a probléma (31 évesen házasság gyerek a kanyarban sem, pedig szerettem volna) mégsem segít...
redditnoidea@reddit
Nem szabad csak egy dolgot kitűzni életcélnak, mert ha nem jön össze akkor hatalmas károkat fogsz szenvedni. Legyen több célod, tűzz ki újakat és akkor talán könnyebb elviselni azt, ha valamelyik nem jön össze.
tibosituation@reddit
elengedes, elfogadas, sodrodas a kiegyensulyozottsag receptje.
ScoutyHUN@reddit
Olvass az abszurdizmusrol és rájössz, hogy mindez (karrier, gyerek, pénz) nem számít, ez mind csak egy kelléke az életednek. El kell fogadni, hogy az életnek nincs értelme (illetve te magad adsz neki értelmet), és hogy mindegy, mások mit érnek el a saját életükben, ettől te nem leszel több vagy kevesebb. Élvezd az életet úgy ahogy van, értékeld amit elértél és ne másokhoz mérd a sikereidet. Mindenki máshol kezdi, van, aki sok pénzzel születik, van aki kevéssel. Van, aki 90 éves koráig fog élni, van, akit 50 évesen elvisz egy szívroham. Élvezd az élet apró örömeit és hozd ki magadból a legtöbbet, mert az időnk itt a földön korlátozott.
Plane_Association_85@reddit
Érdemes lehet napi szinten kívülről ranezned az eletedre és szamba vinni azokat a dolgokat, amikkel viszont rendelkezel. Tehát nézőpontot váltani, nem azt nézni h mid nincsen meg, hanem azt, h mid van. Ez nem megy egyszerűen, tudom, ez egy nehéz gyakorlat, időt és energiát kell rá szánni.
DrLilyPaddy@reddit
Terápia! De komolyan, sokat segít :)
Artistic-Wheel1622@reddit
A probléma ott van, hogy elterveztél olyasmit hogy x éves korodra pl. házas leszel. Ezt lehetetlen megjósolni, hiszen kettőn áll, nem csupán rajtad - így aztán nem is nagyon tervezhető. Persze lehet vágyad hogy ilyen irányba szeretnél menni, és ehhez keresel partnert, de akkor sem csak rajtad fog múlni.
Ahogy te eltervezted az sajnos olyan rossz mögöttes gondolatokat takar, melyben aki a társad lenne azt csupán eszközként tekinted az élettervedben, ami a kapcsolatot is elronthatja. Olyasmi ez mint amikor valaki féltékeny, és ha nem is történt hűtlenség maga a féltékeny viselkedés elrontja a kapcsolatot. Lényegében bíznod kell abban, hogy a partnered is azt szeretné amit te, még ha pl. egy évvel később kéri meg a kezed mint te tervezted. Nyilván ha megbeszélitek, hogy ki mire vágyik akkor erre ki lehet térni, és akkor az sem fordul elő hogy tíz évig nem haladtok előre. Viszont azt tudnod kell, hogy ez sem garancia, pont úgy ahogy attól hogy bízol a másikban még megcsalhat.
Aztán a másik dolog nyilván az hogy ne másokkal hasonlítsd össze magad. Az alatt míg kínzod magad az irigységgel inkább keress egy jó partnert. Tökmindegy másnak milye van, hiszen nem a tiéd - de ettől ez rád nem vet semmilyen fényt. Viszont az irigység rosszul áll.
Arról nem is beszélve, hogy amúgy mindennek két oldala van. Igen, lehet hogy valakinek összejött a család, de az sem fenékig tejfel, csomó áldozattal jár. Nincs tökéletes élet.
Feisty_Address_6119@reddit
Told ki az időkeretet. Én sem azt terveztem, hogy most mesterre járok megint, de tudni kell egyet hátralépni, ha az visz előrébb hosszabb távon.
Persze a család és a kapcsolat más, az engem annyira sosem motivált, de szerintem próbálj magadra koncentrálni mások helyett. Plusz keress más jellegű célokat, ami talán eltereli erről a figyelmed. :)
Local_Bath_5069@reddit
Semmit nem tudok, ami segít elfogadni. Szerintem nincs olyan.
Én szerintem kiolvastam a könyvtárat meg az internetet, eljártam pszichológushoz, beiktattam minden hobbit, pótcselekvést de valódi tartós megoldást csak a változás hozhat.
Be lehet csukni, le lehet törölni a social mediat, de a való élet ott van, attól azért csak nem akarod elzárni magad és remeteként élni. Mikor csak idén a 3. barátnőd, ismerősöd jelenti be hogy terhes vagy építkezik…
Én csak azt tudom mondani, ha szép lassan eléred a saját tempódban azokat a dolgokat, amikre vágysz, vagy legalább elkezdesz afelé haladni, akkor elkezded jobban leszarni, mások hol tartanak és alapjaiban jobban érzed majd magad.
Nem úgy kell felfogni, hogy ameddig ezekből nem lesz minden kipipálva addig nem leszel boldog, de ha mondjuk lett egy sikeres randid egy családcentrikus férfival akkor lehet, oldódik a szorongásod, és vissza tudsz zökkenni a jelenbe. Vagy ha kapsz egy kis fizu emelést, vagy ha sikerült adott hónapban megtakarítanod. Kis lépések, amik a céljaid felé vezetnek.
jansani@reddit
Mert becsületes vagy. El akarnád "rontani" magad? Tele van az internet olyan manipulációval, amivel programozhatod magad. Ha megváltoztatod a gondolataidat, bevonzhatod azt az embert az életedbe, aki gátlástalan. Mivel látod, hogy gazdag, gyorsan teherbe esel, ő nem számít rá és aztán megfogod őt. Ha mentálisan egészséges vagy, a szíved a helyén, akkor nem fogsz soha előrébb jutni a Föld nevű bolygon. De cserébe lehet, hogy a túlvilágon értélelik majd. Nem tudom. Ezer módszer van arra, hogy megnyugtasd magad, hogy nem veled van a baj. A ritkákhoz tartozol. Keresheted őket. A társadalom őrült (anyagias és robotikus). Vagylagosságban élünk. A szélsőség nem olyan hálás dolog. Nehéz egy duális létezésben navigálni úgy, hogy minden ok legyen. Senki sem boldog ezen a bolygon. Hidd el nekem. Senki. 100 százalék boldogság nincs, csak illuziók vannak.
gomboskata@reddit
Ezzel sokan vannak/vagyunk így, kisebb-nagyobb dolgok tekintetében.
Én is szoktam érezni irigységet, miközben engem rengetegen irigyelnek (persze csak a látható sikereimet, a mögöttük lévő évtizedes munkát, meg a sokszor könyörtelen fókuszáltságot azt nem :)).
Én az irigységet megpróbálom mindig valamilyen újabb tervbe vagy már konkrét cselekvéssorba transzformálni, mert amúgy baromira rossz érezni magát az irigységet. De igyekszem, hogy ez is inkább előre vigyen, és ne tartson egy helyben, pláne ne lökjön vissza valami negatív spirálba.
Egyébként a korral előre haladva ez az irigység érzés egyre csökken az emberben, ami szintén nem egy örömteli dolog, mert akkor meg már hiányozhat egy jóféle kis motivációs erő.
Annyi álmomról mondtam le, te jó isten, és visszagondolva ezek még akár hiányoznak is, pedig tudom, hogy amúgy egyáltalán nem hiányoznak a jelenemből, csak visszareppenve a múltba, átérezve, hogy mennyi gondolat, erő és energia ment el a később meg sem valósuló dolgokra, mégiscsak furán rossz érzés, hogy most már azok a dolgok egyáltalán nem vágyott dolgok.
(Mondom példát: autómániásként mindig is vágytam egy Ford Mustangra. Most, hogy megvehetném, már nem kell... És helyette sem kell másik autó, hanem egyáltalán az autókhoz való viszonyom változott, meg az autó életben betöltött szerepéhez való viszonyulásom változott.)
Szerintem tedd meg, amit meg tudsz tenni, és persze, görcsölni felesleges, de tudom, hogy mennyire nehéz megvalósítani azt, hogy ne görcsölj :).
Egyébként meg vannak írva a dolgok, én hiszek ebben. Olyat még nem láttam, hogy valaki annyira nagyon vágyott családra és gyerekre és nem lett neki. Csak nehezen jön el az ideje!
onehedgeman@reddit
Üdv a klubban
tesznyeboy@reddit
Sok segítséget nem tudok mondani. A legfontosabb, hogy nem szabad más emberhez viszonyítani magad. Mindig akad valaki aki "jobb" abban ami neked fontos. De az esetek nagyrészében az akire irigy vagy, is irigy valakire, illetve vannak olyan problémái, amiket te nem ismerhetsz, de biztosan nem szeretnéd, ha neked is meglennének.
A leírtaktól amúgy én is szenvedtem, szenvedek, de egy kicsit a fordítottjától is. Például mikor egyetimista voltam, alig vártam, hogy ledipolomázzak. Aztán meglett, örültem kb 5 percig, utána visszatértem az alapállapotomba.
loliii17@reddit
+1
AutoModerator@reddit
Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad.
Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó:
24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim). - Telefonon a 116-111-en. - Chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ oldalon.
18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu oldalon.
Magyar Lelki Elsősegély
Országos kríziskezelő: +3680205520
Caritas Lelkisegély: +3680505503
Időseknek a "DélUtán" is nyújt segítséget: +3680200866
Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld.
Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni.
Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért.
I am a bot, and this action was performed automatically. Please contact the moderators of this subreddit if you have any questions or concerns.