Egy jól sikerült este után, már nem szomjasan, próbáltam hazajutni Gödöllőről, Pest irányába. Miután konstatáltam, hogy a HÉVig még legalább 3 órát kell várnom, abban a reményben, hogy jön majd valami busz leültem a megállóban és vártam. Nagyjából 1 óra fagyoskodás után be is futott egy busz, amire felszállva elég érdekes beszélgetésbe keveredtem a sofőrrel. Megkérdeztem merre megy és mi a végállomás. Közölte, nem igazán tudja mert még betanuló, de megnézi. Elővette a menetrendjét és megbeszéltük, hogy akkor nagyjából jó lesz nekem, szóval kérnék egy jegyet. Okes, de mennyi egy jegy? Hát mondom én nem tudom, mennyi? Hát ő sem tudja, mennyi szokott lenni? Adtam neki egy 500ast, megkérdezte adjon e vissza, közöltem nem kell köszönöm, csak keltsen fel a végállomáson. Beültem mögé és abban a nyugalomban aludtam el, hogyha nem is jutok haza, legalább ketten vagyunk akik eltévedtek.

Másik alkalommal szintén valami buli után, a Moszkva térről próbáltam volna Örsre jutni, csak menet közben elaludtam a buszon. Egy mellettem ülő csaj keltet fel, hogy na gyere szálljunk le, mert a sofőr már idegbeteg. Első értetlenkedésemet, minthogy egyedül utaztam, az szakította még, hogy a sofőr tényleg kikelve magából ordított valamit. Leszáltam, fogalmam sem volt, hol is vagyok, de állt mögöttünk egy másik busz, ezért követve a tömeget én is arra mentem. Ott megkérdeztem, mennek-e az Örs felé, kisegítettek, hogy nem, de szemben most indul oda a busz. Sikerült elérnem és hazajutnom, csak később tudatosult bennem, hogy körülbelül 1,5 órát aludhattam az első buszon 😀