Mi volt az a dolog amit a szüleid csináltak amiről azt hitted tök normális de amikor felnőttél rájöttél mennyire nem volt az?

[-]

SuspectEuphoric6505@reddit

Fú mennyi minden van. Gyerekként csak akkor kaptam figyelmet ha kitüntem valamiben. Eltanulo, városi programokon verseles, ilyen olyan versenyeken csakis első hely. Ennek a hosszú távú következménye az lett, hogy ha épp nem tuntem ki semmiben akkor elkezdtem kiszinezni a dolgokat, ferditeni a valóságot, hazudozni. Erre csak nagyon későn jöttem rá, miután ráment a házasságom is.

Karácsony, 24.en mindig nálunk az egész család, nagyszülők stb. Soha nem volt olyan karácsony hogy ne üvöltözött volna torkaszakadtabol apám és anyám mindenen. A hosszú távú következménye ennek az, hogy októberben már gyomorgorcsom van hogy nemsokára megint karácsony, pedig 8 éve már nem is élek velük.

Apám alkoholizmusa és a konstans lelki terror amiben otthon éltünk emiatt, és anyám strucc politikája ezzel kapcsolatban. Apám zugivo, a 150m2 házunk alatti 150m2 pince minden egyes zuga tele üres sorosdobozokkal és feldecis üvegekkel, vodkas üvegekkel. Ha szova tettük neki akkor egetrengeto balhék, fenyegetés, veres. A 0/24 tojashejon lepdeles otthon nehogy kihúzzuk nála a gyufát. - ennek a hosszú távú hatására még nem jöttem rá, de szerintem a folyamatos szorongásom egyik oka ez lehet. 35 vagyok már, 8 éve nem élek velük de a mai napig szorongok mindenen.

A fizikai erőszak, ha rossz jegyet kaptam, vagy bármit csináltam. A mai napig emlékszem apám úgy gyakorolta velem a szorzotablat hogy egy szekrény előtt kellett állnom, és ha egyszer tevesztettem akkor beleverte a fejem a szekrénybe. Egyszer pár napig nem mentem suliba mert akkorát kaptam hogy monoklim lett és otthon kellett jegelnem.

A folyamatos kizsákmányolás, a szüleim a főállású munka mellett földet műveltek, így evidens volt hogy 8-9 éves korunktol mi is kijartunk minden szabadidőnkben a szuleinkkel a földekre dolgozni. Sosem voltak igy barátaink, és a mai napig nincsenek emiatt. Általános iskola, középiskola és egyetem alatt is tanulás mellett/után irány a mezőgazdaság. A munkankbol persze semmi pénzt nem láttunk.

Mindketten akkor kezdtünk el igazán élni és fellelegezni amikor elkoltoztunk otthonról.

MarkMew@reddit

Meg nem mindenki tudja megítélni másokról a léptei/arckifejezése/légzése stb alapján, hogy éppen dühösek-e, vagy azok lesznek hamarosan

[-]

kokofefe@reddit

baaaaaazz! AHA MOMENT!

ezert ismerem fel mindenkin ha feszult vagy nincs jo kedve. csaladom mai napig ezt csinalja es amig otthon laktam akkor ha haza ert fater melobol akkor az elso mozdulataibol tudtam, hogy milyen hangulatban fog telni az este. mai napig az emberek metakommunikaciojabol nagyon gyorsan olvasom a hangulatukat es ez alapjan modositom a viselkedesemet korulottuk. illetve ha nekem van rossz kedvem es valakinek nem esik le rogton akkor nagyon frusztralt leszek tole mert hát “nem egyertelmu, hogy nekem most szar kedvem van?” holott kurvara nem, csak nekem olyan termeszetes, hogy felismerem ezeket instant

[-]

throwaway_oranges@reddit

Ugyan ez, csak enyhe aspergerrel itt, ami megnehezíti ezt a feladatot. Aztán megy a csodálkozás hogy miért tűnök szorongónak.

[-]

kokofefe@reddit

asperger mivel neheziti a dolgot? mik a tunetek?

[-]

throwaway_oranges@reddit

Pont mások jelzéseinek megértésében, és a kommunikációban okoz nehézséget. Pl. te sokkal hamarabb fogod megérteni mások indítékait, hamarabb el tudod képzelni mi van a fejében. Tudsz füllenteni nehézségek nélkül, mint az emberek nagy része. Amit az empátiától írnak nem igaz, én legalábbis mélyen empatikus vagyok, csak nehezebben gondolok bele mások életébe/helyzetébe, és nehezebben jön át az ami egy neurotipikus embernek. De amikor megértem, akkor nagyon fáj hogy másnak fáj :'(

És amikor jön egy nárcisztikus és bánt, számomra még kiszámíthatatlanabbul, akkor szél ellen küzdök pont ezeknek az apró jeleknek a felismerésében. Inkább még alertebb maradok, mert nem tudom mikor és honnan jön a támadás, ebből ered az "anxiety".

Teljesen normálisnak hittem, hogy nincsenek határaim a szüleim felé, mert mégis csak hálával tartozom nekik. Aztán arcul csapott a felismerés, hogy apám rendesen kihasználja a határtalanságom. (Pl. Ha hívott, akkor felkellett azonnal vennem, mert jött a “na mivan nem vagyok már fontos?” Stb…) Egy éve no contact van, mert nem tartotta be a határaimat.

KleinerSatellit9@reddit

Így gondoltad? ;) Ez történik, amikor a páciensek úgy gondoljak, hogy a legjobb ötlet bort és pezsgőt adni egy orvosnak. Kidobni drága, mi nem iszunk alkoholt. A barátaink sem nagy ivók.

Minek egyem a régi szárazat ha ehetem a jót? Megeszem a jót, a szárazabb úgyis száraz marad. Ha a jóból nincs elég és elfogy akkor megeszem a régit, csinálok belőle piritóst vagy mittudomén. De ha van választhatnékom, miért válasszam a rosszabbat? Lehet az üzletekben ez az elv fontos, mert ő így akarja kiszórni lejárat alapján a termékeket. De egy háztartás nem üzlet.

Ezzel a gondolkodással csak az van, hogy mindig szart eszel sosem jót. Egyél jót és finomat, ne pedig boomer ostoba mentalitással száraz szart.

[-]

Bacon_szalonna@reddit

Te hol olvastál száraz szarról, melyik kommentet nézzük? Aznapi vs másnapi kenyér a téma, mindkettő teljesen ehető, csak a gyermeki agy ezt nehezen fogadja el és nem érti, hogy miért kell a normál állapotút enni az extrán friss helyett.

Itt ne arra gondolj, hogy meg kell várni míg szinte penészes lesz és azt eszed, nem a savanyú tejet kortyolgatod a száraz kenyered mellé, hanem mindkét esetben a szavatosságon belül fogyasztasz valamit.

Az már egy másik téma, hogy 2024-ben az a menő, hogy instant mindent megkapsz, mindenből a legjobb jár, párkapcsolattól kezdve a kenyérig, extra ropogós legyen, különben egy csicska senki vagy ha beéred a másnapossal is, dobd el azonnal. Na ez az az üzleti elv, amit beszop mindenki.

sent from my iPhone 16 Pro Max + avocado toast pirítósom mellől

[-]

neat_hairclip@reddit

Hát nálunk ezen az elven ment a rendszer, és mindig szikkadt nyomorodott kenyeret ettünk. Megvették a bazi nagy kenyeret, sok idő volt mire elfogyott. De már a felénél betàrazták az újat, ami persze szintén rossz volt mire odajutottunk…. Lehet van akinek bejön a szikkadt rágós kenyér - szerintem csak önszivatás. Míg a friss ropogós…. Hàt én inkább a frisset eszem a régiből meg lesz bundáskenyér….

[-]

TruckSingle1398@reddit

Oké, azért lehet ezt árnyalni, nem kell egész kenyeret venni ha tudjuk hogy az egy hét alatt fogyna csak el, illetve manapság már le lehet fagyasztani és mondjuk egy airfrierben friss 'ropogósra sütni amikor kell

[-]

neat_hairclip@reddit

Abszolúte! Az árnyalás a jó út szerintem is.

Azt gondolom, hogy viszont létezett/létezik ez a jelensèg, hogy ‘addig az újból nem ameddig a régi el nem fogyott’ (nem csak kenyér esetén) - ami független attól, van-e más lehetőség, milyen àllapotú a régi (ameddig nem nagyon penészes, mert a kicsit még levágjuk ugye). Ráadásul ez valamiféle morális kötelezettség szintjén.

No-Practice-8221@reddit

Házi sütésű és a normális pékséges is eláll addig, de a toast kenyér is. Hagyományos bolti kenyereknek köze nincs a kenyérhez.

[-]

VadSiraly@reddit

4 nap és még jó? Nálunk 4 nap múlva már nem, hogy száraz, de potenciálisan penészes is. Albán fos kenyér, nem nagyon van jobb alternatíva, de frissen finom.

[-]

Nálunk is hasonló, csak anyám egy hétig nem beszél velem. Utánna úgy tesz mintha túllépett volna rajta, majd amikor újra vita van felhozza azt az x témát és összeveszünk. Emellett agyába vette, hogy mindent útálok amit főz, hogy lenézem a nőket és őt is. Teljesen mindegy mit teszek, hogy bebizonyítsam ennek az ellenkezőjét nem hisz nekem. Egyszerűen bármennyire is szeretjük egymást, nem tudunk létezni egy légkörben.

Am 98-as vagyok.

[-]

dragongirl_0312@reddit

94es vagyok és mintha csak az én édesanyámat írtad volna le. Akármennyire imádom/szeretem nem vagyunk képesek az együttélésre. Van 2 testvérem én vagyok a középső ők már hozták anyám álmát szültek gyerekeket! Igaz az egyik már többet is. Én pedig nem..🤷‍♀️

[-]

Badabi-ejeti@reddit

Az enyém a mestere a ridegtartásnak, ha kell hetekig bírja a másik levegőnek nézését, de még véletlenül sem nyitott a megbeszélésre, ha nem azzal kezdődik: “igazad van/volt” 🤷🏻‍♀️

[-]

BecseiBalu98@reddit

Szerintem itt sem anyud tehet róla, nálam sem.

Csatlakozom 91-esként. 🙌🏻 Valószínűleg ezért sem olyan jó a kapcsolat, legalábbis sokat hozzátesz.

MiertElekEzenAFoldon@reddit

A sok negatívum közt egy pozitívat is felhoznék, hogy apámmal egy kirándulás során kis sörözgetés közben teljesen normálisan el tudtunk beszélgetni. A saját családjából kiindulva közölte velem, hogy mennyire büszke rám és a testvéremre, hogy mi igazi geciséget nem követtünk el egymással (szó szerinti idézet - őt az egyik testvére lapáttal próbálta agyoncsapni anno).

Illetve hogy akármi is történik, büszke lesz ránk - neki nem kellenek unokák, ha mi nem akarunk gyerekeket, ő biztos nem várja el, hogy itt maradjunk az országban ha olyan helyzet alakulna és totál mindegy neki mennyit keresünk, csak legyünk boldogok.

Prior_Tradition_3873@reddit (OP)

Én szerintem ez egy nagyon proli balkáni viselkedés.

Most komolyan muszáj nagy felforgást csinálni ( mászkálni a sorok közt bevásárló kocsival) csak azért hogy fél percel hamarabb juss a kasszához?

Felesleges stresszelés és energia pocsékolás, ráadásul ha nem csak te csinálod hanem mások is, na abból szokott a káosz lenni.

Nálunk az anyukám vállalkozó volt, apa pedig nem dolgozott kb soha. Emiatt apa gondoskodott arról, hogy reggelente az iskolába menjünk. Az apám ütött-vert minket a bátyánkkal, akárhányszor úgy érezte, hogy ellenszegülést tapasztalt bennünk. 7:05re nem voltál az ajtóban? Durr egy pofon. Szólni mertél, hogy nem vagy jól, azért nem értél le időben, még egy pofon. A világ összes állatának elhordott ha éppen úgy volt kedve. Ez odáig fajult, hogy az általános iskolai osztályfőnököm észrevette, hogy nincs semmilyen kapcsolatom az osztálytársaimmal, csak ülök a padban egyedül bámulok magam elé. Adott egy papírt hogy vigyem el a szüleimnek, az iskola biztosít ingyenes pszichológus lehetőséget heti 1-2 alkalommal, hátha segítene. Amit kaptam aznap a szüleimtől sosem felejtem el. "Az én gyerekemnek nincsen semmi baja!" És összetépve landolt a kukában a papír.

Évekkel később volt egy osztálytalálkozóm, ahol az osztályfőnököm félrehívott és megölelt. Sosem fogom elfelejteni, amit akkor mondott. "Őszintén nem hittem, hogy valaha látlak felnőttként. Örülök hogy életben vagy."

Sokáig én is azt hittem, hogy az a dolgok rendje, hogy az emberek munka után a kocsmában töltik a napjuk nagy részét. Valahogy úgy gondoltam, hogy a gyerekek ovi/suli után a játszótérre mennek szórakozni, a felnőttek pedig a kocsmába. És persze ott már elfáradnak, ezért otthon jobb esetben már csak aludni akarnak, és nem akarnak a gyerekeikkel játszani. Furcsa volt hallani, hogy vannak apukák, akik játszanak a gyerekeikkel..

[-]

Nice_Bad9416@reddit

Amikor kollegiumba koltoztem akkor tudatosult bennem, hogy engem mindig csenddel buntettek. Ha valamit nem ugy csinaltam akkor napokig nem szoltak hozzam es levegonek neztek, nekem jottek, bekuldtek a szobaba, nem hivtak ki amikor a csaald evett.

Ott lattam, hogy ez mennyire nem normalis es sajnos nem tanultam meg kezelni egy konfliktust sen normalisan. Ezenkivul nagyon abuzivak voltak, de azt valahol tudtam, hogy nem normalis viszont ez ledobbentem mennyire eldobtak maguktol a legkisebb rossz dolog miatt is

[-]

Badabi-ejeti@reddit

Huhh akkor ez nem csak nálunk megy a mai napig.

[-]

Beaniebomb11@reddit

Mindenkit szeretnek megolelni, akit csenddel buntettek. A leggusztustalanabb mod. Tenyleg, nagyon sajnalom.

Viszont egy dologra figyeljetek oda, ha adhatok ilyen keretlen tanacsot. Kerlek, a parkapcsolatotokban ne ti legyetek az a fel, aki csenddel bunteti a masikat. Ugyanugy, ahogy nektek is rohadt szar volt igy felnoni, a parotoknak is rohadt szar elviselni es megerteni ezt.

Kitartast mindenkinek 🙏😩

[-]

rusty_imbecile@reddit

Anyukámnak volt ez mindig a taktikája, ha apummal vagy velem valamilyen konfliktusa volt. Én otthon éven keresztül ezt láttam és sikerült is eltanulnom. Erre csak akkor jöttem rá, amikor az akkori párommal eljátszottam én is ezt, és még aznap a fejemhez kaptam, hogy bakker anyám ugyanezt csinálta velünk is, és nekünk is milyen pocsék volt ilyenkor otthon a hangulat, én meg most a párommal csinálom ugyanezt, hát nem vagyok eszemnél!

Ez egy nagy felismerés volt számomra akkoriban, azóta igyekszem ezt levetkőzni.

[-]

everyuseristaken111@reddit

szeretnék egy ölelést adni, nálam is ez ment. Emlékszem, hogy kicsiként anyát próbáltam napokig rávenni, hogy beszélgessen velem, de mindig annyit kaptam rá, hogy "most nem vagyunk jóban".

Fu olvastam egyszer hogy ez a 'csenddel büntetés' konkrétan azt az agyi területet aktiválja, ami a fizikai fájdalomért felelős. Tehát abúzus egyik formàja.

Poseidon_887@reddit

Így! +nem mindenkinek kell gyereket vállalni, aki nem akar. Nem mindenki alkalmas automatikusan szülőnek. Ezt ma már sokan belátják.

[-]

cuddlepandas@reddit

nem mindenkinek kell gyereket vállalni

Mégis mennyi rengetegen megteszik, csak azért, hogy elmondhassák, hogy van gyerekük. Szerintem meg rohadtul nem kellene, főleg Magyarországra.

[-]

Na ez nálunk is. Mai napig úgy érzem, mintha bűn lenne "csavarogni".

[-]

VicciValentin@reddit

Merre laksz? Már ha nem titok...

Csak azért kérdem, mert mi is pont ezt a szót használtuk, hogy "csavarogni".

A másik pólussal pedig pont az anyósoméknál találkoztam, ahol minden alkalommal 40x elmondják, h jaj de szeretlek, leírják a karácsonyi képeslapba, de mögötte nincs semmi. A gyerekeiket mind megnyomorították lelkileg, az apósom alkoholista, többször veszekedtek a gyerekek előtt, fojtogatták egymást… de mások előtt meg a felszínen ment a “szeretlekezés”.

Nálunk ugyan ez volt, plusz végig ordított amíg talált egy ingyen parkolót.

[-]

Fun_Huckleberry_696@reddit

Szerintem mi rokonok vagyunk, konkrétan láttam mamámat nyitott koporsóban lefotózva. De vannak olyan emlékeim is hogy volt egy olyan temetés ahol szóltak anyámnak hogy elég lesz amin annyira megsértődött hogy csak na.

waces@reddit

❤️ ezek az apro (?) dolgok amiket a mai gyerekek sokkal kevesbe ertenek meg,hogy pl miert jo es fontos estenkent kozosen vacsorazni (A koviubin felnevettem,mert azzal en ks nagyon sokaig igy voltam :) )

[-]

És most, hogy nem vagy teher, mert ellátod magad már szeretne foglalkozni veled? Már az is egy nagyon jó próbatétel, hogy mennyit keres majd, ha már kint leszel. Azzal is hatalmasat tud építeni a kapcsolatotokon.

[-]

Fistricsi@reddit

Voltam kint már fél évig én kerestem őt két naponta messengeren.

Volt olyan hogy nem vette fel mert egy testvéremmel beszélt, viszont ha velem beszélt és hívta egy testvérem akkor engem egyből letett.

Azóta bátyám már elmondta neki hogy nem érdekli, szóval rájött hogy a gyereke akit védett mindentől és kényeztett az ellökte magától.

Elmondtam neki hogy én nem haragszom azért hogy most sem foglalkozik velem mivel én ehhez hozzá vagyok szokva.

Elkezdett sírni.

[-]

CoinCollector8912@reddit

Torkaszakadtából üvölteni az anyával és gyerekkel, hogyha mégegyszer ilyrt csinálsz akkor nem tudom mit csinálok veled!!! MEGÉRTETTED???? MEGÉRTETTEEEEED???

Nincs miért. Azért mert. De nem értem, hogy miért íg... AZÉRT MERT AZT MONDTAM. NINCS ILYEN HOGY MIÉRT!!!! EZ VAN, ÉS KÉSZ!!!! NEM KÉRDEZÜNK!!!!! AZT CSINÁLJUK AMIT A MAGÁNTANÁR/VEZETŐOKTATÓ/EDZŐ VAGY ÉN MONDOK!!!!!! NEM POFÁZOL HANEM CSINÁLOD!!!!!

Mi a nővéreimmel azt hittük, normális és minden családban veréssel nevelik a gyerekeket, és ez a gyerekkor velejárója, mígnem esetleg a barátaink nem beszéltek arról, hogy őket sosem bántották, maximum durva esetekben egy pofon elcsattant.

Az engem megelozo kommentekhez kepest rosszul erzem magam, hogy ez volt mindig is eletem problemaja. Apam sosem foglalkozott velem megfelelo mennyisegben. Nem alkoholista, nem dohanyzik. Viszont kb 5-6 eves koromtol kezdodoen kritizalt, barmikor barmilyen kozos dolgot akartam (pl tarsasjatek, mivel egyke vagyok csak a szuleim voltak erre, es minden karacsonyra azt kaptam a nagyszuloktol) akkor ment a "nekem ehhez a szarhoz nincs kedvem", "majd anyad jatszik veled engem hagyjal mar beken" ha beultem a kozos szobaba hogy nezzunk egyutt valamit a tv-ben, amit en valasztottam tuti egy hulyeseg volt szemeben.

Kamaszkoromtol pedig hallgatom, hogy mennyire nem tetszik neki ahogy es amennyit eszem. Fogynom kene, csunya vagyok. 16 eves koromtol kezdve rossz a kapcsolatom az etkezessel, etkezesi zavarom is volt, illetve azota is neha vannak visszakoszono dolgok. Majd miutan o is lefogyott, mostmar a sopankodast is hallgatom ezek melle, hogy "jaj o bereggelizett szoval se ebed se vacsora nem jar neki" tehat ha en vacsoraznek akkor is jon a megjegyzes h 6 utan nem eszunk (netto hulyeseg ez is).

[-]

Hot-Okra-623@reddit

Igazán csendes hallgatag személyként nőttem fel. Sose hangoskodtam játék közbe se , szinte észrevehetetlen voltam minden közösségben a hallgatásom miatt. De otthon hogyha bármit is mondtam sose volt hallgatósága vagy hogyha rám figyeltek akkor mindig valamilyen hiba miatt köttek belém szavam sose volt a családban. Már nem is inditottam beszélgetéseket hogy ne legyek faszravéve.(megjegyzem verbálisan és fizikailag is abuzáltak szüleim) ez amugy odáig fajult hogy felnőtként elég csendes tipus vagyok nem fecsegek fölöslegesen , nem tudok/nem merek sikítani és mikor sírok akkor magamat folytogatva zokogok csendesen. Nagyon fura számomra mikor egy kisgyerek kiabálva sikitozva hangosan játszik és nevet vagy örjöngve sír.

[-]

Any_Butterscotch4405@reddit

🫂

[-]

nanebasszamar@reddit

Pár napja töltöttem be a 32-t és az utóbbi 2 év gyakorlatilag azzal telt “fejben”, hogy rengeteg ilyen dologra rájöttem.

Sokáig azt gondoltam, hogy normális az, hogy fizikai és verbális bántalmazással nevelnek, mert majd attól jobb ember leszek. Jobb lettem, mert tudom hogy hogyan nem kell viselkednem. Emlékszem, amikor egy rossz osztályzat miatt szinte az egész osztály előtt kaptam egy anyai pofont. Egy életre elég sérelem volt már az önmagában. Azt hittem, normális hogy állandóan le vagyok értékelve, le van szarozva amit mondok, hogy én egy rakás szerencsétlenség leszek - mert ezt hallgattam sokszor. Illetve, hogy nem fogom vinni semmire. Annyi frusztráció és fel nem oldott gát van bennem ezek miatt…

Gyerekként azt hittem, hogy senkinek nincs érdemi kapcsolata az apjával, nem csinálnak együtt semmit, nem beszélgetnek, semmi. Az apa az csak dolgozik, amikor meg otthon van, akkor a munkát "piheni ki", szóval nem szabad zavarni.

Amikor először láttam apukákat törődni a gyerekeikkel, abszolút nem tudtam hova tenni a dolgot, és hát azóta is, amikor egy normális, szerető apa-gyerek párost látok, akkor gombóc van a torkomban.

Azt hittem, hogy teljesen normális, hogy az anyukák folyamatosan, a legkisebb vita, kellemetlenség esetén üvöltöznek, különböző retorziókkal fenyegetőznek, és viszonylag gyakran verik meg a gyereket. Sőt, teljesen azt hittem, hogy az én anyám egy kifejezetten tapintatos szülő, mert mindig csak pofont adott, amire el is mondta, hogy azért, mert hogy beteg vagyok, és nehogy nagyobb bajom legyen.

Azt is teljesen normálisnak gondoltam, hogy állandóan vágni lehetett otthon a füstöt, mert mind két szülőm állandóan cigizett, bent a szobában, ráadásul úgy, hogy cigi az mindig volt, étel, vagy villany már nem feltétlenül, anyagiak miatt.

[-]

Azt hittem normális, hogy lányként nincsenek ugyanolyan jogaim, mint a fiatalabb öcséimnek. És hogy a nőknek a házimunka és szenvedés az élete.

Hatalmas arculcsapásként ért, mikor láttam hogy barátnőm apukája segített otthon a házimunkában, sőt tisztelte is a feleségét.

Ez volt az a pont, hogy eldöntöttem, hogy eljövök abból a kis faluból és hogy senkivel nem randizok, nehogy becsússzon egy gyerek. Mindenképp ki akartam törni onnan, ami sikerült is

[-]

Puzzled-Maize-3924@reddit

Nálunk nagyon sok mindent Anya csinált, simán még a férfiasabb házimunkákat, házkörüli munkákat is. Mikor összeköltöztünk a párommal nagyon fura érzés volt, hogy sok mindent meg akar akár helyettem avagy közösen csinálni: Sokszor még egy villanykörte cserélésénél is egyből ott termett, hogy majd ő!!!

Én belül úgy éreztem hogy na ne már ez a NŐK feladata, és hogy én milyen rossz “háziasszony” vagyok hogy átengedem ezeket a feladatokat hisz nálunk mindent Anya csinált. És tudom hogy képes vagyok nem kell a segítség!!!

Az elején ez egyébként vita téma volt nálunk, hisz náluk nem így működtek otthon a dolgok. Mindenki mindenben kivette a részét

chisell@reddit

Ezt csináltuk mi is anni. Nem tudom, mi a probléma vele, akkor senki sem csodálkozott vagy szólt be miatta.

[-]

lottijuly@reddit

Azta. Olvasva a kommenteket… elmondhatatlanul hálás vagyok a családomért… 🥺❤️

[-]

Optimal_Edge8268@reddit

Hogy legyen itt némi pozitív content is: édesanyámmal mindig nagyon jó volt a kapcsolatom, annak ellenére, hogy pokoli élete volt, és mondhatni minden adott volt ahhoz, hogy baromi toxikus meg abuzív legyen.

Példának okáért ha valami bajomat elmondtam neki, még ha rosszat is csináltam, akkor az volt a rutin hogy elmagyarázta hogy ez miért rossz, meghallgatta hogy miért gondolom hogy igazam van, és azt is megpróbálta észérvekkel megdönteni. Aztán közösen kitaláltuk a megoldást, és mindig azt szorgalmazta, hogy én intézzem el (persze ha kellett akkor intézkedett ő is), kvázi vállaljak felelősséget a tetteim következményiért, ne az legyen hogy "majd a szüleim elintézik".

Mikor felnőttem, akkor jöttem rá, hogy ez baromi ritka (sajnos). Alapból kevés embernek van jó viszonya a szüleivel, de az meg még ritkább, hogy nem büntetve meg verve vannak, hanem tudatosan azzal a célzattal vannak nevelve, hogy önálló, életképes, asszertív, érett felnőtteket neveljenek.

[-]

BlackSheep900802@reddit

Hogy anyám a gyereknevelés okozta kötöttségre és a házimunkára hivatkozva nem volt hajlandó dolgozni. “Főállású anyukaként v háztartásbeliként” definiálta magát, és számomra a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy egy családban csak az apukák dolgoznak. Felnőttként jöttem rá, hogy egyszerűen csak lusta volt, aki anyagilag szipolyozza apámat 1978 óta. Ezért nem lesz nyugdíja, apám egyetlen nyugdíjából élnek, és ha bármi történik, elvárás lesz a gyerekeiktől, hogy tartsák el őket. Értem h ez bizonyis kötelezettség is, de ha a saját családom mellett erre nem jut majd…? Felnőttként rettegek attól, hogy egy 35 évvel ezelőtt meghozott döntés, amihez közöm sem volt, mennyire befolyásolhatja majd az én és a családom életét.

lehet forditva is? az en csaladomban elegge szet volt csuszva a haztartas, es nem is nagyon titkoltam a suliban. ezert mindenki beszolt. most latom hogy kb. mindenutt igy van. szoval vagy a szuleim jartak nagyon a koruk elott vagy csak mindenki eljatszotta hogy nalunk mindig vasalnak meg ilyesmi.

[-]

^(Parent commenter can ) ^(delete this message to hide from others.)

^(Info)	^(Custom)	^(Your Reminders)	^(Feedback)