Szüleim hagyományos, földműveléssel és állattartással foglalkozó családokból jönnek. Az elsők a szűk családban, akik főiskolát végeztek (pénzügyi és számviteli főiskola)

Édesanyámnak könyvelő cége van, amióta az eszemet tudom, és a mai napig ezt a céget igazgatja.
Édesapám több városi- és megyei intézetnek volt a gazdasági igazgatója. Mivel egy idő után belefáradt a politikai csatározásokból fakadó kirúgásokba, így saját elhatározásból a másodvonalban vállalt középvezetői pozíciót jóval kevesebb pénzért egy megyei intézetnél, ahol nem macerálják és hagyják, hogy szakmai alapon végezze a munkáját.

Soha nem tettek rám terhet a tanulás és a pályaválasztás miatt. Általánosban kicsit nehezebben ment a tanulás, abban próbáltak segíteni délutánonként. A sport nagyon jól ment, abban sok sikert értem el és ez az édesapámnak nagyon imponált, mert fiatal korában sportoló akart lenni, de sajnos neki nem volt hozzá akkora tehetsége, mint nekem volt. Félreértés ne essék, nem tudatosan terelgetett a sport felé, én akartam először focizni, majd atletizálni.

A sport miatt sport tagozatos gimibe mentem, ahol az elején 2-es 3-as tanuló voltam, részben azért mert lusta voltam tanulni, másrészt, mert minden időmet elvették az edzések és a csajok. Szüleim soha nem nehezteltek a jegyeim miatt, persze örültek, ha valamiben jobb jegyeket hoztam haza. Ha nagyon rezgett a léc, akkor magánórákra járattak, hogy a minimumot hozni tudjam. Aztán jöttek a sérülések és rá kellett jöjjek, hogy ez így nem lesz jó. Negyedikre megembereltem magam, összehoztam egy 4-es 5-ös érettségit, saját elhatározásból HR-rel kapcsolatos szakokra jelentkeztem, ami be is jött. 2 diplomát szereztem meg a szakmámban.

15 éve a szakmámban dolgozok (HR generalista vagyok). Inkább a számfejtést, bértervezést, controllingot, bérkönyvelést szeretem a szakmámban. Azt hiszem a számok és a jogszabályok értelmezésének a szeretetét a szüleimtől örököltem. :) Sokat "szakmázunk" a szüleimmel, mivel valamilyen szinten van némi átfedés a munkáinkban.

Mai napig hálás vagyok nekik, hogy soha nem nyomasztottak a tanulással és a pályaválasztással, de közben azért ügyeltek arra, hogy a nehéz időszakokban a szükséges minimumot hozni tudjam és ne bukjak meg.