Én alapvetően azt érzem, hogy nagyon elbeszélünk egymás mellett, kb. olyan, mintha az amerikában egyes hangos férfigyűlölő kissebbséggel való együttértéssel gyanusítanál, ami nincs így. Ez lehet azért, mert nagyon rosszul fogalmaztam, vagy azért mert kivetíted rám, vagy mindkettő, de akkor most megpróbálok egy kicsit összeszedettebben képet adni a kommentem mögötti gondolatiságról.

Az igaz, hogy ez a gondolatiság amerikai könyvökön alakul, de egyrészt ezen jelenségek egyértelműen megfigyelhetőek a magyar társadalomban is, másrészt még soha nem volt ennyire interkonnektálva a világ. Mióta az internet elérhetővé vált már nem annyira elkülöníthető kultúrtér az USA és Európa.

Szóval minden gyerek amikor kicsiként az igényeit akarja jelezni (legyen az most fagyi vacsorára), akkor azt nyiltan teszi. Ezt a fajta hisztit minden szülői környezet negatív visszacsatolással szankcionálja. Ez mértéktől, környezettől, alkattól függően kétféle mechanikát okozhat a gyerekben:

1. Továbbra is hisztizik, mert tudja, hogy így kaphatja meg a fagyiját

2. Abbahagyja a hisztit. De ez esetben az igénye kielégítetlen marad, így amint kicsit nagyobb lesz megtanul manipulálni, hazudni, szülőket egymás ellen fordítani, vagy simán kilpni a fagyit a hűtőből.

Ez előbbit a szülők majd a társadalom rosszfiúként könyvelik el, mivel jelenléte folyamatos konfliktushoz vezet, mert folyamatosan nyíltan és asszertívan képviseli igényeit. A második működést a társdalom jófiúnak könyveli el, mivel -a felszínen legalábbis- vele sosincs semmi baj, sosem kell vele veszekedni stb...

Csakhogy mint mondtam, amikor a jófiúk felnőttekké válnak ezeket a hazugságon és manipuláción alapuló mintákat továbbviszik a párkapcsolatba, a randizásba, a munkahelyre stb... Erre egy egyszerű példa, amikor a jófiú ajándékkal és drága vacsorával akarja belemanipulálni a másik felet a szexbe, míg a rosszfiú simán megkérdezi a lányt, hogy van-e kedve dugni?

Az pedig tapasztalat, hogy az ilyen manipulációs mintákra épített kapcsolat, házasság vagy karrier hosszú távon nem fenntartható. Belátható, hogy még ha több konfliktussal is jár, a rosszfiús frontális kommunikáció stabilabb alapokat jelent.

Fontos megjegyezni, hogy mint mondtam ez egy aspektus, egy tulajdonság, egy összetevője a személyiségnek. Mindenkinél más mértékben, legtöbben egészen középen vannak, és kis számban vannak szélsőséges esetek is mindkét irányban. Összességében meg tudom érteni, hogyha egy nő már égette meg magát jófiúval (aki mondjuk manipulálta egy párkapcsolatban, azt ígérte, hogy szereti, pedig csak egy dugásra kellett, stb..) nagyon alacsony toleranciaszintet tart ezzel az aspektussal szemben. Én mint aki sok szempontból pontosan ilyen jófiús atitűddel működtem, pontosan át tudom érezni, hogy ez mennyire negatív lehet.

Illetve akkor még az incell-ekre kitérve. Én azt gondolom, hogy egyes fiúk itt Európában is amikor nem megy a csajozás, akkor a kognitív disszonancia redukció nevű folyamat révén ahelyett hogy a saját ügyetlen szociális készségeikben keresnék a problémát, inkább levonják a következtetést, hogy "minden nő kurva", "minden nőnek csak a pénz kell", vagy hogy "a nők csak gonoszak". Ebből a téves felismerésből sértődöttség majd nőgyűlölet lesz. Őket nevezhetjük incel-nek, itt európában ugyanúgy, mint amerikában. A tipikus jófiúk pedig megfigyelésem szerint kifejezetten hajlamosak erre, hiszen ők alapvetően titkos alkukban gondolkodnak (Elviszlek enni, cserébe velem töltöd az estét, mert ezt úgy szokás) így az ő narratívájuk, hogy "Elvittem randira egy jó étterembe, vittem neki virágot, meg csokit, és mégsem akart dugni velem, minden nő kurva."

Szóval ez lenne a könyveken és saját megfigyeléseken keresztüli tanulságom/modellem/megértésem erről a helyzetről. Fontos megjegyezni, hogy itt senki sem ítélt el senkit azért mert férfi. Én tényleg javaslom hogy próbáld meg úgy értelmezni, hogy nem egy férfigyűlölő embert látsz mögé, hanem egy komplex gondolati rendszert a férfiak bizonyos működéséről és azok negatív konzekvenciáiról.