Mármint: valahányszor a nem-kormány, nem-sportra szakosodott, magát független-objektívnek hívó (vagy annak csúfolt) oldalak lehozzák pl az aktuális győzelmet, akkor a magyar válogatottnak szurkolók miért érzik szükségességét, hogy azt hangoztassák: ők az igazi magyarok, akik igazán szurkolnak a magyaroknak, de pl Telex, 444, stb hírmegosztásainál felböfögik hogy a szerkesztőségét lebohócozzák, hazaárulózzák meg böfögik fel a "sírjatok, hazátlan szarok/g**k/bohócok/károgók/libsik/szopatlan szarháziak/hazaárulók"??? Meg a másik kedvenc kommentem a "jaaaaajjj, brühühühü, szegény szerkesztők biztos nagyon szomorúak lehetnek :'C " / "Ajajj, tehetitek el a pezsgőt, g*cik! *bohóc emoji*"

Tehát mindenképpen elvakult turbómagyarnak kell lenni ilyenkor? Természetesen örülök a győzelemnek, de attól még ez nekem pl egy apróság (aminek igen, van örömértéke, DE), máskor meg jön a pofára esés - sajnos - de akkor érdekes módon a szurkolótábor megoszlik:
A) Semmi baj, majd legközelebb... Rossi legalább megpróbálta... (kurvag*cif@sszopóbíróqrvaanyját)
vagy
B) Rossi... kurva anyádat >:C

Szerintem hányinger egy mentalitás ez, de az is lehet hogy túlreagálom, meg túl nagy az elvárásom ezzel kapcsolatban, pl hogy nem basztatjuk egymást mint a dedósok (vagy mint egyes közéleti szereplők, lsd politikusok)