Szereted vagy nem szereted a macskákat és miért?

Világéletemben inkább macskás voltam mint kutyás (ennek ellenére életemben már 2 kutya is elérte, hogy egyenesen vörös szőnyeget terítsek eléjük, és “megcsókoljam még a seggüket is”:DDD), főleg mióta elém sodorta a sors a kis házi sátánomat. Valaki már előttem leírta, hogy macskát tartani kicsit olyan mintha egy bántalmazó kapcsolatban élne az ember- egyet kell értsek az illetővel, egy vérbeli faszkalap ez a macsek, bejön reggel nyivákolni és pofozkodni amíg valaki meg nem eteti, illetve ha valaki elfoglalja a “székét” vagy az “ágyán a térfelét” (ami az ÉN székem és az ÉN ágyam), parancsra képes hányni vagy szőrcsomót köpni. Egy ilyen alkalommal állatorvosnál is járt, aki nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy a macska makkegészséges, csak megtanulta, mivel lehet kiugrasztani engem a helyemről. 😆😆 Pozitívum viszont, hogy valami eszméletlen aranyosan bújik, amikor épp olyan hangulatban van, és olyan személyisége van, amit nem lehetne lekopizni. S a nap végén hazaérni arra, hogy *amúgy tényleg hiányolt*, csak neeem mutatja ki… de azért diszkréten dörgölőzik:D imádom.