Volt olyan dolog amivel úgy voltál hogy semmi pénzért nem próbálod ki, de mégis kipróbáltad és rájöttél hogy tök jó dolog?

Kézilabda - hobbi szinten. Kamasz koromban utánpótlás játékos voltam, de egy elég toxic csapatban, pedig az élsport eleve nem egy léleksimogató dolog. Utáltam, gyomorgörccsel mentem edzésekre, ha ki kellett hagynom, akkor meg amiatt voltam feszült, hogy a csapattársak miket mondhatnak rólam, amiért kihagyok egy edzést, de a szüleim nem engedték, hogy ilyen komoly szinten csak úgy kiszálljak, így évekig járnom kellett ebben az állapotban és szentül hittem, hogy a kézilabdát utálom. Egyszer azonban úgy alakult, hogy elfogyott az egyesület pénze, bejelentették, hogy a következő szezonban nem indul a csapat, úgyhogy aki komoly szinten akarta folytatni, költözhetett más városokba. Ez érettségi előtti évben volt már, nem akartam kézilabdázó lenni, így szüleim végre elengedték a témát. Hatalmas felszabadultság volt, pár hónapig élveztem a szabadságot lelkileg és időben is, míg jött egy iskolák közötti kézilabda torna. Arra végül beálltam és ahogy felszabadultan tudtam játszani, meglepett, hogy mennyire élvezem, az pedig végképp, hogy rájöttem, hiányzik. Végül elmentem egy amatőr csapathoz, nagyon jó csapattársak közé, ahol mindig alig vártam az edzéseket, mikor egyetem miatt el kellett költöznöm, ott is kerestem csapatot, hogy folytatni tudjam. Soha nem gondoltam volna, amikor megszűnt a csapat, hogy valaha is pálya közelébe akarnék kerülni. Kiderült, hogy csak az élsporttal és azzal a csapattal volt a gond.