Én elég komolyan tudom, vagy inkább tudtam ferdíteni a valóságot. Az oka részemről kombinációja a megfelelési kényszernek, és az alacsony önértékelésnek. Úgy érzem, hogy ha nem vagyok elég érdekes, elég okos, elég vicces, akkor nem fogok kelleni a másiknak, el fog utasítani, el fog dobni, és ez számomra elviselhetetlen. A gyakorlatban ennek a vége nagyon színes történetek, mások történeteinek saját élményként való elmesélése (amivel, amúgy, adott esetben saját magam is átvertem, elég komoly), illetve amit az első bekezdésben írtál, hogy különböző emberek különböző módon ismertek. Igyekeztem is, hogy lehetőleg ne találkozzanak, mert akkor lehullt volna a lepel!

Volt osztálytársam, elmondása szerint javítják az autóját. Az egyik barátomnak azt mondja hogy eladták a kocsit, majd másnap megjelenik vele. Wtf?!

Ezt simán el tudom képzelni, hogy mindhárom része igaz. Például, lehet hogy sorozatban szervízben van a verda, egy hosszasabb művelet miatt, de nem folyamatosan. Pl megjavítanak rajta valamit, de majd még valamit kell, két hét múlva lesz alkatrész, addig hazaadják a verdát. Így javítják az autót, mégis vezeti. Aztán, eladni egy kocsit, és menni egy kocsival két külön dolog. Például egy ismerősöm olyan szarul járt, hogy eladta a verdát, ki volt fizetve egy része, de nem a teljesn, és egy hétig még ott volt nála a verda. Ez alatt a hét alatt rádőlt a verdára egy fa, amíg a céges parkolóban állt, gazdasági totálkár. Szóval el is volt adva a verda, és mégis nála volt a verda. Nyilván ha valaki sorozatban hazudik, az furcsa, de így külön ezeket simán el tudom képzelni úgy, hogy nekem még csak nem is gyanús, hogy hazugság van a dolog mögött.