Megkönnyeztem, ahogy olvastam. Ezt nem lehet feldolgozni sajnos, legalábbis hosszú ideig biztos nem. Mindig a jó emberekkel történnek ilyen dolgok, én azt látom. Hogy ennyi az élet. Egyik nap még ott van Veled, beszélhetsz vele, megölelheted, aztán egy pillanat múlva mindez a homályba vész, és már csak egy fájó emlék marad. Ezért én is törekszem arra, hogy úgy éljek, hogy ne bánjak meg semmit, és törődjek azokkal, akiket szeretek, mert nem tudhatom, mikor mondja azt a nagy rendező, hogy vége. Sírd ki magad, támogassátok egymást a feleségeddel, nagy szükségetek van egymásra. Adjon erőt az, hogy anyósod szeretett titeket, és boldog volt veletek,és neki most már nem fáj semmi, Ő már jó helyen lesz hamarosan. Nem tudom, mennyire vagytok vallásosak, de talán erőt adhat az, hogy mindannyian Isten kezében vagyunk, és az Úr a jó embereket magához veszi, és ők már innentől kezdve jó helyen vannak és boldogok. Nekünk, ittmaradottaknak meg marad a szenvedés és a fájdalom. Viszont abban is biztos vagyok, hogy anyósod azt szeretné, hogy úgy emlékezzetek rá, azokra a szép dolgokra, amiket kaptatok Tőle, hogy pozitív és örömteli emlékek vannak a szívetekben Vele kapcsolatosan. Minden embernek van egy megszabott ideje itt a Földön, amíg jót cselekedhet, és ha ez lejár, mennie kell. Neki most eljött ez az idő. És a legméltóbban úgy tudtok elbúcsúzni Tőle, ha még utoljára bementek hozzá, megfogjátok a kezét, és beszéltek hozzá. Hidd el, hallani fogja. És így méltóképpen tudja lezárni a földi létét, és átmenni a másik dimenzióba, ahová előbb-utóbb mindannyian kerülünk. És bár tudom, hogy most nehéz elképzelni, de egyszer, valamikor újra együtt lehettek majd, ha a Ti utatok is véget ér. De addig sok feladatotok van még, és Ő is azt szeretné, ha látná fentről, ahogy boldogan nevelitek a gyereketeket, és továbbadjátok neki azt, amit Ő is adott nektek. És tudom, hogy most piszkosul fájdalmas, de ez a fájdalom idővel enyhülni fog, bár megszűnni szerintem soha. Embernek lenni sosem volt könnyű, a születés és a halál misztériuma pedig egy örök talány marad mindannyiunknak. És lehet kérdezzük, hogy miért? De a választ sosem fogjuk megkapni. Ezért kívánok Nektek nagyon sok erőt és kitartást ehhez a végső elköszönéshez, és az azt követő időszakhoz. És ami talán egy picit enyhíthet ezen, az az a tény, hogy szerencsére neki nem kellett szenvednie, mint sok más embernek az elmúlás előtt, egy pillanat alatt történt, és ő ebből nem érzékelt semmit, tehát még a szerencsésebbek közé tartozik. Ez legyen bennetek, és adjon egy kis vigaszt. Még egyszer sok erőt kívánok Nektek! 🫂