Néhány ismerősöm azt mondja, hogy elsőre visszfogottnak, csendesnek tűnök, aztán ha megismernek, akkor kiderül, hogy amúgy nagyon szókimondó vagyok. Ez valószínűleg azért van, mert amúgy rettenetesen szorongok új, ismeretlen emberek előtt, később pedig meg merem mondani nekik, mit gondolok. Amúgy szerintem a legtöbb ember számára nem vagyok szimpatikus a külsőm miatt, mert nem vagyok sem divatos, sem szép, sem csinos, illetve elég furcsa a testtudatom (gyakran nekimegyek dolgoknak, elfelejtek gesztikulálni vagy túl sokat csinálom), sokszor kínosan nem tudom, mit kell mondani, hogyan kell cselekedni (pl. barátoknál most legyen puszi vagy ölelés elköszönésnél vagy sem, idegeneknek elmondani, hogy indulnom kell).