Ti hol barátkoztok a harmincas éveitekben?

Bár én vagyok az az extrovertált, aki örökbe fogadja az introvertáltakat, szóval nem küzdök konkrétan ezzel a problémával, de azért hátha segít: - Önkénteskedés. Érdeklődésnek megfelelően egy olyan hely, ahol közösen dolgoztok egy jó ügyért. Én menhelyre jártam, munka közben beszélgettünk, zenét hallgattunk, aztán szerveztünk összejöveteleket, társasozásokat, karácsonyi bulit. A menhely már bezárt, de lettek onnan barátaim, akikkel azóta is szoktam találkozni. - Kocsmakvíz. Random elhívott valaki, elmentem, befogadott a csapat, játszottam egy évig, aztán a régi szervezők kiszálltak és 7 évig többedmagammal én szerveztem magát a kvízt. Ha egyedül jött el valaki, igyekeztem találni neki helyet egy csapatban, így megismerkedhetett másokkal. - Tematikus fórumok. Egy 2009-ben indult Star Trek portálon online összebarátkoztunk, elkezdtünk találkozgatni, és bár az oldal már nem létezik, van köztük olyan ember, akivel most hétvégén együtt megyek táborozni. - Születésnapok. Klasszikus kifogás, hogy úgyse fogok ismerni senkit az ünnepelt barátai közül, számomra viszont egy lehetőség, hogy megismerjem őket. - És talán a legfontosabb: ha elhívnak, menj el. Múltkor az unokatesóm (aki 14 évvel fiatalabb nálam) elhívott egy kocsmába, hogy ismerjem meg a barátait. Határidőm is volt, fáradt is voltam, azt a kocsmát sem szerettem, de elmentem, egyrészt mert szeretem az unokatesóm és neki ez valamiért fontos volt, másrészt mert így végül megint megismertem két embert, akik 1-2 óra után már invitáltak, hogy majd menjek el hozzájuk, nagyon finom angus marha steaket szoktak csinálni (wtf, oké, indulok 😅). De a Schönherz qpára is egy random meghívás alapján keveredtem el, ami egy olyan láncreakciót indított el a szociális életemben, ami nélkül ma nem ott lennék, ahol vagyok. +1 Ha senki nem hív sehová, akkor én szervezem meg az eseményeket és hívom el rá az embereket.