Arról, hogy fázom és már nagyon elfáradtam. Egyre nehezebben lépkedek, ropog a hó a csizmám alatt és egy szánon húzom magam után a fát, amit tüzelőnek vágtam az erdőben. Mire a kunyhóhoz érek, szinte teljesen besötétedik és elkezd feltámadni a szél. Bent kellemes hő fogad, a kandalló még nem aludt ki, gyorsan teszek rá pár rönköt aztán a konyhában csinálok egy nagy adag forró csokit. Aztán bögrével a kezemben befészkelem magam a kanapéra, az átfagyott lábaimnak nagyon jól esik a tűz melege.

Kinézek az ablakon és látom, hogy már szakad a hó, milyen jó, hogy időben hazaértem - erre gondolok, hogy biztonságban vagyok, kint hiába süvít a szél. Lassan kortyolgatom a kakaót és hallgatom ahogy ropog a tűz. Eszembe jut, hogy maradt még keksz, azt hiszem az is jól esne, viszont ha már úgyis hozok, akkor a könyvespolcról is leemelek út közben egy regényt, aztán a nagy pléddel betakarózom és olvasni kezdek...