Mit tennétek a helyemben? Tavaly meghalt a nagymamám, aki apukám anyukája volt. Apukámnak volt egy kisebb fiútestvére. Sajnos, apukám meghalt, amikor 18 éves voltam. A nagybátyám hülyének nézett, mert az elején azt hazudta, hogy az örökségnek csak a negyedét kapom a magyar törvények szerint, holott később kiderült, hogy ez nem igaz. Sőt, kiderült az is, hogy minden az ő nevére van írva.

Mindig jó kapcsolatom volt a nagymamámmal, így hidegzuhanyként ért ez az egész, és nagyon bántott, hogy a bátyám csak addig volt képmutatóan kedves velem, amíg elküldtem neki a születési anyakönyvi kivonatomat és apám halotti bizonyítványát, hogy le tudja zárni az ügyet. Utána teljesen megváltozott, és csak azt közölte, hogy minden az ő nevén van, és hogy a nagymama így akarta. Azóta nem beszéltünk.

Az anyósom meggyőzött, hogy hívjam meg őket az esküvőnkre. Persze a bátyám nem válaszolt a meghívóra, csak a felesége írt, hogy nem tudnak eljönni, de remélik, hogy júliusban találkozunk, mert akkor szeretnék szétszórni a nagymamám hamvait. A múlt héten újra rám írt, hogy július 4-én jönnének Romániába, hogy szétszórják a hamvakat, és ha tudok, menjek el én is. Ne hívjak rokonokat, csak én menjek, ha tudok.

Nagyon fájt, hogy a bátyám hülyének nézett, és hogy semmit sem kaptam a nagymamám után, miközben ő abszolút nem ír nekem soha, csak a felesége. Ti mit tennétek? Felhoznátok ezt a hamvasztáskor, hogy mennyire megbántott, és hogy mennyire fáj, hogy ennyire pénzéhes, és nem zavarja, hogy ezzel elvesztett engem, mint családtagot?