Amit nem láttál ma jönni: Puzsér Dopeman beef

Pont tegnap néztem meg Robi mit mondott még 5 éve a posztmodernről. A reality élmény felülírja a showmanséget. Félig-meddig korkritika féli-meddig önvallomás. A közéleti pankráció legújabb évadát láthatjuk, neki is minden szezonban van egy főellensége: Hajdú Péter, Szabó Péter, Berki Krisztián, Tóth Gabi után most megkaptuk Dopeman-t. Annyira egyébként nem jók azok a rímek, a flow, az ütem, a hangsúlyok néha kifejezetten csúsznak, van 1-2 erős pillanata, de hát nem ez adja az erejét hanem: a bulvárélmény, a sztori, a virtuális sztárbox. Ugye a showhoz tehetség kell, tudás. Egy Epic Rap Battle-t valaki meghallgat nem vitás, hogy jók az alapok, jól megvannak írva a szövegek, rappelni is tudnak a srácok. Ha egyikhez se értesz vagy csak középszerűen, akkor még mindig elviheti a dolgot a reality-élmény. Olyasvalami ez, amiről nehéz levenni a szemünket, mint Janet Jackson mellbimbójáról még akkor is felkelti a kíváncsiságunkat, ha éppenséggel nem is tartjuk kívánatosnak. Dehát a csöcs az csöcs és van valami izgalmas abban, ahogy azt nagy nyilvánosság előtt közszemlére teszik. A harc is hasonló ösztönöket korbácsol fel az emberben. Olyanokat melyeket folyamatosan próbál elfojtani a civilizáció és bestiális vágyainkat ilyenkor közvetett módon kiélhetjük.