Ti hogyan képzelitek a jövőtöket saját lakás nélkül?

Egyrészt, nem Budapesten dolgozom, itt alacsonyabbak az óradíjak, de a lakás- és albérletárak már nem annyira. Továbbá én még mentálhigiénés szinten dolgozom, nem kérhetek el annyit, mint pl. egy klinikus. Másrészt a költségem elég sok, másfél albérletet fizetek (a lakás fele, másik fele nyilván a párom költsége), valamint az iroda, ami egy teljes mini-lakás. Viszont vállalkozóként a rezsi is magasabb. Emellett fizetem az egyetemi tandíjat, és többet nem is tudok az iskola mellett dolgozni, mert nagyon nehéz a képzés, meg akkor kiégek a francba. Pénzügyileg tudatos vagyok, minden fillér költést vezetek, követek, nem veszek meg minden szart, de nem is spórolok azok, hogy normális ételt egyek, egészségügyi szűrővizsgálatokra járjak, autót tartsak fenn, utazzunk (nem világ körüli utakon), vagy megvegyek normális ruhákat, mert ez nem egy olyan szakma szerintem, ahol oké macinaciban fogadni a klienst, legalábbis én igyekszem igényes lenni erre. Igen, lehet, hogy később lesz ingatlanom vagy éppen nem lesz. Viszont tény, én nem vagyok hajlandó arra, mint anno a szüleim, hogy parizeres kenyéren éljek azért, hogy ingatlanom legyen. Gyerekem nem lesz, tehát csak magunkért felelünk. A megtakarítás nálam tudatosan folyik, meghatározott zsebekbe. Nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy azért nem lesz lakásom, mert nem jól csinálok valamit. Követem évek óta az ingatlanpiacot, ez a másik hobbim egyébként a pszichológia mellett, így pontosan láttam, hogy úszik el előttem a lehetőség: először arra, hogy legyen egy garázsom (pár éve itt 3 millió Ft volt, ugyanazok most 7-9 millióba kerülnek), aztán arra is ugyanígy, hogy legyen saját lakásom vagy irodám, 2019-ben már tárgyaltam egy céggel, amely lakásokat épít, úgy tűnt, ha a család segít az önerőben, akkor van esélyem (nekem is volt, van megtakarításom, de nem annyi, mint a beugró). Nos, azóta a hitelek jelentősen többe kerülnek, korábban olyan 30-40 ezer Ft-tal lett volna több a havi törlesztő, mint az albérlet, ez most a bérleti díj duplája. DE: ami fontos, sajnálom, ha nem lesz saját lakásom, de ettől függetlenül boldognak és teljesnek érzem az életem. Otthonos az albérletünk, kedves a tulajdonos,és minden áldott hónapban megkérdezi, van-e problémánk, kell-e bármit javítani, szerelni, szóljunk nyugodtan, és jönnek. Így is szerencsésebb vagyok szerintem, mint az emberek többsége, és nem felejtek el hálás lenni ezért. Bízom benne, hogy a kutyánk számára, ha idősebb lesz, meg tudjuk adni, hogy legyen udvara, ahol szaglászhat majd öreg rókaként, akkor is, ha albérlet lesz.