Amit az elmúlt napok igazán megmutattak nekünk 1) félnek tőlünk 2) lehet a rendszeren fogást találni

>Nem lehet, hogy a reformhoz épp, hogy nagyon másképpen kéne fellépni, mint az ő attitűdjük? Nem! Kezdjük azzal, hogy mégis hogy gondolkodik a jobb oldali populista. Az aggresszió és ellenségkép képzés az spot on, de a miértjéről nem beszéltünk, nyilván az első szinten az van, hogy ezzel fogható meg az a fajta ember, aki természete szintjén ilyen beállítottságú, de második szinten az is van, hogy azzal, hogy ezeknek az embereknek a gyűlöletét nehezen elérhető személyekre fókuszálja, elirányítja magáról. Tehát nem csak az van, hogy a kormány "*megvédi"* az ellenségképtől, hanem az is, hogy a nyomor más hibája, tehát nem a kormány felé fogja az aggresszióját kiélni. Ez már önmagában egy kijelentés: a jobb oldali populista kormány *fél* a saját szavazóbázisától, vagyis *tart attól a viselkedéstől, ami a saját oldalának az attitűdje*. Mindeközben ugye a hippi, Gandhi-ista felvilágosult baloldalon felül áll az erőszak, ilyen jellegű kontroll nem kell rájuk, önmagát kontrollálja. Ez az elméleti síkú hipotézisem. De hogy ne csak spekuláljunk, nézzünk történelmi példákat arra, hogy bármi elnyomó rendszert bárki vagy bármi kívülről, tehát nem a rendszeren belülről történő bomlasztással, hanem ténylegesen kívülről, mint mondjuk állampolgárok csoportosulása *békésen, erőszak alkalmazása nélkül* lebontja azt. És ezzel nagyjából a végére is értünk a releváns történelmi példáknak. Nincs ilyen. *Még a nagy pacifista Gandhi is csak egy ikonja volt egy egyébként erőszakos lázadásnak*. Gandhi említése és kiemelése is leginkább csak az elnyomó rendszereknek a fegyvere, igazi történelemhamisítás és önmagában nem ért volna el semmit. Nincs egyszerűen épkézláb példa arra, hogy a nép kívülről, belső segítség nélkül, békésen dönt be egy rendszert ami hatalmon *akar* maradni. Nem tudom, hogy miért élünk abban a tévképzetben, hogy történelmet tudunk írni, amikor világosan és egyértelműen látszik a példázat arra, hogy lehetetlen. >Az ellenzéki agresszió nem válhat a kormány fegyverévé? Értem, hogy legutóbb nem vált, de nem ügyesebb-e a jelenlegi kormány, mint az akkori, hogy ő most azzá tegye? Folytassuk itt először, hogy a logikai láncolatot átlássuk. De, de nem feltétlen azon okból, hogy ellenzéki aggresszió történt. A kormánymédia egyszerűen azon az elven működik, hogy mindent amit a földön találnak hozzádobnak a falhoz, majd a falnak egy négyzetméterét megkérdezik, hogy mi ragadt oda. Aztán azzal lesz tematizálva a közvélemény. Ezért van beosztva a kommunikáció minden szintjére valaki, ugye a legalján a társadalmi ranglétrának ott vannak a Megafonosok akik a csatornából szart gyűjtenek és utána azt nézik tapad-e, fölöttük az Origosok a jól bevált Bild stratégiával (Angst, Hass, Titten, und der Wetterbericht - félelem, gyűlölet, csöcsök, és az időjárás), fölöttük az Indexesek az értelmiséginek tűnő megjelenéssel. Nyilván meg fogják próbálni fegyverként felhasználni, és jó eséllyel sikerrel is járnak, tovább polarizálják az országot. Viszont ha erre válaszul a saját bázisuk is elkezd erőszakot alkalmazni az országon belül, kontrollálatlanul, az egy végzetes spirálba kergethet mindent, a legutolsó dolog amit a Fidesz szeretne a status quo megőrzése miatt, az az, hogy az alapvetően erőszakos bázisuk akcióba lendüljön és elkezdjen önbíráskodni, mert az gyakorlatilag egy olyan tüzet gyújt a kormány elleni oldalon, ami még a passzivitásba fulladt ellenzéki szavazókat is az utcára vezényelheti. És akkor itt érünk teljesen körbe, hogy válhat-e az ellenzéki aggresszió a kormány fegyverévé, ez mostmár egy elég feltételes igen. Merthogy simán lehet, hogy mérlegelik a veszélyét annak, hogy az egész kicsúszik a kezükből, és úgy döntenek, hogy nem próbálják meg nagy dobra verni. >Az egyszerű (nem degradálóan, tényszerűen), már megtévesztett, és manipulált médiát fogyasztó, kormányhívő tömegeket ez nem inkább hergelné? És akkor vissza is térhetünk ide, ugye a rövid válasz, hogy de, sőt, ez lenne nekünk az ideális.