Édesapám halála után furán érzem magam

A 2023-as volt életem eddigi legszebb éve, rengeteget utaztunk, megházasodtam és november végén megszületett a kisfiam. Elképesztő boldogság volt bennem, majd jött a December és azóta belehalok a fájdalomba. Apukám 50 évesen meghalt. Két hétig küzdött az intenzíven, de itt már nem tudtunk vele beszélni majd december 24. reggel 10:00 örökre megállt a szíve és úgy érzem meghalt bennem valami. Évek óta ezt mondom mindenkinek, hogy alig várom, hogyha majd lesz egyszer egy gyermekem és milyen csodás lesz az első karácsony, visszajön majd a karácsony hangulata. Erre soha többe nem lesz a karácsony ugyanolyan. Annyira várta, hogy nagypapa legyen, évek óta ezt mondogatta és erre 5 napos korában fogta utoljára az unokáját és elment. Nem tudom egyszerűen felfogni. Az első héten minden emléket megpróbáltam felidézni előszedni a képeket. Rettenetesen dühös voltam hibáztattam mindent, mindenkit és magamat is, hogy bárcsak ne így történtek volna a dolgok. Nem volt lehetőségünk elbúcsúzni, egyszerűen nem tudom felfogni, hogy soha többe nincs vele lehetőségem interakcióba lépni. Annyi minden várt még rá. Mi az hogy nincs, én is ezt nem értem, hogy lesz egy ennyire komplex valamiből semmi. Eddig biztos voltam, hogy van túlvilág, itt van a szelleme, de ebben is csalódtam, mert biztosan üzent volna már, keresem kutatom a jeleket erre semmi. Amíg nem életem át hasonlót biztos voltam abban is, hogy jaj majd az idő megoldja. Jelenleg nem tudom elkepzelni, hogy jobb lesz, talán csak máshogy rossz, de én csak az apukákat szeretném szeretni és ez már sosem adatik meg. 💔Részvétem mindenkinek akinek hasonlót kell megélnie, sok erőt kívánok!🖤