Életemben talán kettő-három, max. négy jó/középszerű verset írtam, ezekből kettőhöz egy-egy irdatlanul kegyetlen Frontin túladagolás hozta meg az ihletet...Az elsőnél konkrétan nem emlékeztem rá, h megírtam; úgy ébredtem fel, h ott fekszik egy vers az asztalomon minden kétséget kizáróan az én kézírásommal xddd **De megérte!!** (Persze senkinek sem tanácsolom, hogy a gátlásait ilyen módon próbálja feloldani, egészségesebb utak is vezetnek a kreativitáshoz!)
Elvileg már töröltem is, nem tom miert jelenik meg meg mindig...Amúgy nem a vers minősége miatt poszoltam ki, csak ki akartam írni nyilvánosan a bánatom, az megnyugtat.
Írjál nyugodtan, strukturálja a gondolatokat, jó önterápia, de ez a vers még szar. Töltsd fel a poet.hu-ra és felejtsd ott. Lesz mihez képest kiemelkedőt alkotni.
Poet.hu-ra már feltöltöttem.
Korábban is írtam 17 évesen, azt kiraktam Redditre meg Poet.hu-ra – itt elég megosztó volt, a kommentelők felének tetszett, a másik fele pocséknak találta.
Ha érdekel, itt van:
**Haláltánc/"Hídavatás"**
Csak a konok híd figyeli
Ahogy titkunk tovább fonjuk,
S a sötét vízből visszaperdül
Fürgeléptű szélvésztáncunk.
Ígértem hűséget és jövőt,
Bort, búzát és békességet,
Csak hogy lágy férfiszó törje át
A vérfagyasztó, holti csendet.
Azt hiszed, hogy boldog vagyok,
És elégedett, mint te magad,
De ha lenéznél a zúgó árba,
Láthatnád könnyszabdalt arcomat.
Gellért püspök a túloldalon
Szánja e fájdalmas melódiát,
S keresztjét az égnek tartva
Kér attól új, igaz harmoniát.
Csak a konok híd figyeli,
Ahogy titkunk tovább fonjuk,
S az idő lassan betemeti
Fürgeléptű kérésztáncunk.
VAGY:
Csak a konok híd figyeli,
Ahogy táncunk egyre járjuk,
S a sötét Duna betemeti
Mozdulatlan márványarcunk.
Hát haver, ez egy fokkal jobb, de még mindig nem erős. Hadd mondjam el, hátha megnyugtat, hogy a saját verseimet sem mondanám jónak. Szóval igazán nem személyes.
Oké oké, én elsősorban arra törekszem, hogy belefoglaljam a megfelelő tartalmat, a lírai minőségre kevésbé koncentrálok. Igazán nem akarok már vitatkozni többet, de az utóbbi verset, amit írtam, Redditen és Poet-en is nagyon dícsérte az emberek 85%-a...(szimultán verselés, keretes, balladaszerű stb.). Szóval azt hiszem, nálad nagyon magas nívót kell elérnie egy versnek ahhoz, hogy jónak találd 🙂 Ezzel semmi gond, mindenkinek megvan a valid szubjektív véleménye, és mint mondtam, ezeket úgysem "magyar órára, osztályzatért" írtam...
Szal köszönöm a visszajelzéseket!
Figyu, tényleg nem a vers volt a lenyeg, hanem h kiírjam magamból a szenvedésemet. Amúgy nem dadaizmus a műfaj. Próbáltam letörölni, mert valamiért a kommentelők azt hiszik, h sztem ez egy jó vers és ezért tettem ki, de még nem törlődött :/
1. Ez egy vers.
2. Azért írtam, mert a saját (silány) művészetemmel próbáltam enyhíteni a lelki fájdalmaimat.
3. Arról szól, hogy szerelmes vagyok egy Tomi nevű férfiba, ő viszont gyerekesnek és csúnyának tart engem, ezért néha elkapok az arcán egy gúnyos félmosolyt. A nevetése is néha inkább hangzik élcelődésnek, mint őszintének. Gyerekkorom óta küzdök testképzavarral, evészavarokkal, öngyűlölettel. Ha valaki, akit ráadásul szeretek, ezekre ráerősít, az önbizalmam megszűnik létezni. A legundorítóbb "emberi" lénynek látom magamat, és egyfajta "csőlátásom" alakul ki, képtelen vagyok reménykedni egy boldog jövőért, borzalmas mentális szenvedést élek át - erről a lelkiállapotról asszociáltam arra, hogy mintha "dögkeselyűk sötég szárnya tapadna rá agyamban minden vergődő barázdára".
Hirtelenjében ennyi magyarázattal tudok szolgálni.
16 Comments
vegyeszgyerek@reddit (OP)
VGS1337@reddit
vegyeszgyerek@reddit (OP)
VGS1337@reddit
vegyeszgyerek@reddit (OP)
VGS1337@reddit
vegyeszgyerek@reddit (OP)
Brunzderby@reddit
vegyeszgyerek@reddit (OP)
Brunzderby@reddit
nadiwereb@reddit
vegyeszgyerek@reddit (OP)
foxsheepgato@reddit
farkasmiklo@reddit
AnarchiaKapitany@reddit
HUNCronos@reddit