Egyik perverzióm a Koósa-bot:

Na most, tisztázzuk.
A Bászna Gabona ügye nem úgy van, hogy reggel a búza felkel, körülnéz, és azt mondja: én most csődbe megyek. Ilyen nincs. Itt gazdasági folyamatok vannak. Papírok vannak. Felszámoló van. Meg az van, hogy valakik megint úgy kezelték a gabonát, mintha az a spájzban a befőtt volna, amit majd a nagymama úgyis rendbe rak. De a piac nem nagymama. A piac nem rakja rendbe. A piac azt mondja: kérem szépen, ha üres a zsák, akkor abból nem lesz liszt. Ezt minden magyar ember érti. És akkor jönnek itt egyesek, hogy botrány, meg összeomlás, meg vég. Nem. A vég az, amikor nincs kenyér az asztalon. Itt most az van, hogy rendet kell tenni. Határozottan. Magyarosan. Papírral, bélyegzővel, felelősséggel. A Bászna Gabona felszámolása olyan, mint amikor a sufniban találunk három rozsdás biciklit, két lyukas slagot meg egy zsák ismeretlen eredetű csavart. Először mindenki mondja, hogy jó lesz az még valamire. Aztán kiderül, hogy nem lesz jó. Akkor ki kell vinni. Le kell zárni. El kell számolni. Mert a magyar gazdát nem lehet hülyének nézni. A magyar gazda tudja, hogy amit elvetünk, azt aratjuk. De amit rosszul könyvelünk, abból előbb-utóbb felszámolási eljárás lesz. Ez ilyen egyszerű. Mi nem pánikolunk. Mi nem kapkodunk. Mi megnézzük, ki mit írt alá, ki mit vitt el, ki mit hagyott ott, és aztán levonjuk a következtetést. A baloldal persze ilyenkor kiabál. Ők mindig kiabálnak. Ha van gabona, az a baj. Ha nincs gabona, az a baj. Ha felszámolják, az a baj. Ha nem számolják fel, az is baj. Ez nem gazdaságpolitika, ez időjárás-jelentés indulattal. A mi álláspontunk világos: a csőd az csőd, a felszámolás az felszámolás, a magyar emberek érdeke pedig nem játék. És aki a gabonával játszik, az ne lepődjön meg, ha a végén nem kalács lesz belőle, hanem jegyzőkönyv.