Bibó István az Elit és szociális érzék című tanulmányában rámutat, hogy a közfelfogás tévesen azonosítja a vezetői elitet a társadalmi felelősséggel, miközben a szociális érzéket csupán a szegényekkel szembeni jóindulatra korlátozza. Ez a fajta jótékonykodó magatartás valójában a strukturális társadalmi igazságtalanságok felszámolása helyett a lázadás megakadályozását szolgálja a felsőosztály legitimációjaként.

Szerintem ma is tűpontosan leírja, mi a baj a hazai közfelfogással:Bibó István szerint a vezetőség és a társadalmi érzékenység kapcsolatáról szóló közhelyek elemzése az, hogy sokan úgy tartják, a vezető réteg legfőbb erénye a szociális érzék. Az elterjedt nézet szerint az új nemzedéket több szociális érzékre kell nevelni. A közfelfogás ettől a szociális érzéktől várja a társadalmi válságok megoldását.

Bibó István szerint ez a tétel ebben a formában téves és félrevezető.A mindennapi szóhasználatban az „elit” nem a legértékesebb embereket jelenti.Az elit kifejezés a köznyelvben egyszerűen a mindenkori uralkodó, vezető réteget takarja.A „szociális érzék” a közfelfogásban nem az egész közösség iránti felelősséget jelenti.Nem a helyes társadalmi cselekvést és a rend igazságos összehangolását értik alatta.A szociális érzék ma csupán a szegényekkel és kiszolgáltatottakkal szembeni jóindulat.Szociális érzéknek tartják, ha a munkaadó emberségesen bánik az alkalmazottaival.Az számít jó vezetőnek, aki kerüli a gazdagság megalázó fitogtatását.

A hétköznapi fogalomból teljesen hiányzik a társadalmi igazságtalanságok gyökeres felszámolása. A cél csupán a társadalmi ellentétek élessé válásának és a lázadásnak a megakadályozása. A társadalom ezt a fajta jótékonykodó magatartást túlzottan és hamisan felértékeli.Divattá vált, hogy a tétlen felsőosztálybeli tagok szociális munkával igazolják magukat. A semmittevés vádja elől a gazdagok inkább a jótékonykodásba, mint az önképzésbe menekülnek.

Szerintetek mennyire írja le a mai magyar állapotokat Bibó? Ti is látjátok ezt a típusú "látszat-jótékonykodást?