A tényállítás igaz, valóban így van, az export hihetetlenül sokat tud tenni egy államgazdaságért.

A megfelelő módon végzett export.

Nem az összeszerelőüzem jellegű export, ahol az országban a gyárak nem fejlesztenek, hanem még a mai napig is 1980-as gépekkel szarakodnak, ahol diákmunkások és 8 általánosos betanított munkások pakolnak és próbálnak ilyen gépeket valahogyan működtetni, éhbér alatt 3 megállóval. A visszaérkező pénz nem befektetésre kerül, hanem osztalékkifizetésre. Nem új üzemeket nyitnak, hanem régieket zárnak be, és eddigi három ember munkáját először ketten, majd már csak egyedül végzi a melós.

Ha már húsos téma, nézzünk rá a lenyűgöző Bonafarmra, a Pick Szegedre, a SOLE-ra. Szerintem nagyon sokan megjártuk ezeket a helyeket diákmunka jelleggel, és utána általában az az adott diák egy kicsit átgondolja vesz e még valaha felvágottat, iszik e dobozos kakaót, mert olyan hányadék mocskot lát, amely egyértelműen csak azért működhetnek mert a megfelelő zsebek telítődnek.

És mi mit kapunk? Irdatlanul túlárazott terméket, amelyet külföldön feleannyiért adnak el (de mégis erre fókuszálnak, ami hihetetlen), szar fizetést a munkáért amely ezt megtermeli, embertelen körülményeket (egy bizonyos tejüzemben az első munkanap után rohantam gombakrémet venni mert a kötelező gumicsizmák nemhogy tisztítószert, de vizet nem láttak legalább 20 éve), bizonytalan.

És itt a baj - nem azt mondtam az elején, hogy export = rósz.

Azt mondtam ez a fajta export, ami csak azért létezik, mert szaré'- húgyé' dolgoztatott magyar munkással termeltet, majd kint elad, de haza szart se hoz, másképpen képtelen profitot termelni, csak a forint rothadásával képes létezni.