Még nem vonok verdictet, de igazából nem Magyar Péterrel, de még csak nem is Orbánnal van a baj, hanem azzal, hogy a nép még mindig vevő a populizmusra. 

Ebben abszolút egyetértünk. Most is az első benyújtott törvényjavaslat a húsz évvel ezelőtti devizahitelesek hatvanhatodik megsegítése és kimentése volt.

Meg amikor bejelentették, hogy a kormányszóvívők társadalmi munkában, egy fitying nélkül dolgoznak, ment az ájuldozás, hogy ez a követendő példa, mindenki dolgozzon az államnak kötelességtudatból.

Ami persze elsőre rohadt jól hangzik, csak épp ha általánossá válik mint kimondott-kimondatlan elvárás, akkor egy hatalmas tökönrúgás lesz a meritokrácia számára államigazgatási szinten. Ez egy munka, egy állás, amit a lehető legjobb szakembernek kell elvégeznie, piaci szinten értelmezhető fizetésért. Ha nem így teszünk, hanem az egész elmegy abba az irányba, hogy az állami alkalmazottak dolgozzanak szerelemből, azzal pont azt érjük el, hogy ne a legjobb szakember vállalja a melót, hanem valaki, aki másodállásból, tőkejövedelemből, saját vagyonból képes megélni, és úri passziónak tartja ezt a munkát. Vagy az, aki a szerény képességei miatt máshova nem kell.

(Aztán persze kiderült, hogy a kormányszóvívők is helyettes államtitkári beosztást és fizetést kaptak, szóval még csak nem is tartott sokáig a hergelés.)

MP-vel kapcsolatban nekem annyi elvárásom volt, mikor a Tiszára szavaztam, hogy bújjunk ki a ruszkik seggéből és jöjjenek az EU-s pénzek. Az sejthető volt, hogy a populizmust ő sem engedi el.