Szerintem totális fasság, hogy az új autóval pénzt buksz, de itt ezt nyomták mindig is.

A használtautók azért olcsóbbak, mert be van árazva, hogy – kapaszkodj meg – használva voltak. A piac számít rá, hogy ez meg az tönkremehet bennük, vagy mondjuk nem 7 év múlva kell cserélni valamit, hanem 3.

Mivel egy autót nem lehet fillérre pontosan felmérni, van egy random értéke az egésznek. Kvázi dice roll, hogy amit megveszel, azt valójában értéken alul vagy felül vetted-e meg.

Igen, ideális esetben veszel egy hibátlan autót, és sokáig nem lesz vele gondod.

Ezzel szemben saját tapasztalatból, meg a közvetlen környezetemben is állandóan azt látom: megveszed, aztán jönnek a meglepetések.

Kiesik az autó, szervizt keresel, örülsz ha egyáltalán meg tudják csinálni, szívás, kellemetlenség.

Ha viszont újat veszel, nem random áron veszed, nincs átbaszás, pontosan azt kapod, amiért fizettél.

Igen, kimész vele a kapun, és kevesebbet ér, de azért, mert azonnal bele van árazva a random faktor, hogy bármi lehet. Viszont te tudod, hogy minden alkatrészben 0 km van, és a valóságban ott lesz mögötte sok évnyi teljesítmény, hogy működni fog.

Nincs lutri, nincs „itt kopog, ott kopog”, „törve volt”, „nem indul”, „1.5M lesz a turbó csere, főnök” jellegű történet.

Ha pedig 10 évesen akarom eladni, valószínűleg kevesebbet buktam rajta, mintha vettem volna egy 2-3 évest, és azt adom el 10 évesen.

Eleve ki az, aki megvesz egy zsír új autót, majd pár év múlva úgy adja el, hogy semmi baja nincs? Ez a legritkább eset.

A saját céges autókat a legtöbb ember inkább megveszi magának, amikor kifut a leasing.

Az új autóval valójában nyugalmat és kiszámíthatóságot veszel.