A màsik hozzászólásban belinkelt cikk nem meséli el a teljes valóságot...

Nem Martinivicsék vesztőhelye, az 230 év alatt rég eltűnt.

Amikor nézitek az ostrom utáni Budapest képeit - hasonlóan most a szétlőtt ukrán, szír városokhoz, akkor felmerülhet az, hogy a romos törmelékek ezer tonnái, emberi, állati maradványok, gépmaradványok, katonai eszközhulladékok, egyéb szemét az hová kerül? Főleg egy háború utáni helyzetben, amikor a napi kenyér leszervezése is kihívás.

A 2.vh után történt parkosítás azt jelentette, hogy a romokban álló, szétlőtt Buda és különösen a várnegyed romjait, háborús veszélyes, hirtelen és másra nem használható hulladékát valahová vinni kellett úgy, hogy célgép nuku, teherautó kevés, híd nincs.

Ez a hulladéklerakó lett a Vérmező, ami egy teknő volt, egyébként is tónak szánták. Munkaerő volt - amikor a málenkij robot kifejezést használták, akkor eredetileg ilyen magyarországi munkára gyűjtötték a népeket, nem pedig kolimai társasutazásra. 1945 utáni 1-2 évben minden komolyabb vészhelyzeti, eltakarítós és emberigényes közfeladatot utcáról, már működő üzemekből, intézményekből összefogdosott emberekkel oldották meg, hadifoglyokon mellett. (Ezért lehetett utána a gulágra is összeszedni ezreket.)

A Vérmezőt olyan 2-3m-es szinttel töltötték fel, mindenféle hulladékkal, tetejére meg (valószínűleg) visszatöltötték az ottani humuszréteget, földet, amikor jött a valódi parkosítás. (Vagy hoztak máshonnan.) Ekkor sok ott elérhető, jó állapotú építőanyagmaradványt hasznosítottak is, azokból lettek az ottani padszerű képződmények.

Mindenféle hulladékban voltak lőszer, fegyver darabok is, meg emberi maradványok is, nem kevés...